Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 15.
Még az édes uramnak sem írtam meg. Eltilthatott volna az erdőtől, amelyet annyira imádok. De még sem bírtam, lásd, megállani, hogy végkép titokban tartsam. Megfojtana, ha valahogy nem könnyítenék azon a szorongó, rémült, elszánt érzésemen, amelyet átéltem ott. Az egyetlen könnyítés az, hogy mégis csak beszélek róla, legalább teneked." A gróf vendégei ebéd után egy kicsit sziesztáztak.
Mert Bogdanu legalább oly ember vala, kit ő honában és boldogabb napokban tanult ismerni, s így a magában kellemetlen jelenés, édes emlékezeteket ébresztvén föl, maga is, ha nem édessé, legalább elfogadhatóvá változik.
A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám leereszkedjenek és előttem panaszkodjanak. De ha maradt valami kellemetlen emlék bennük, ezt, édes János, neked száz tüszurással visszafizethetik. Hiszen nem kell egyéb, mint csak egyetlenegyszer elfelejtsenek neked köszönni ... Mert nem felejtenek el a szép asszonyoknak köszönni?
Ilka nem látszék érzeni és nem hallani imádója súgását, melylyel ez elhagyni kéré a véres tetemet s annál nagyobb búra tetszék fakadni, mennél inkább igyekezék őt kedvese annak tárgyától eltávoztatni. Végre annyiban enyhült belső szorulása, hogy az édes elveszettnek nevét zengheté lélekrepesztő hangon siránkozásai között.
Én meg ismét annak szántam, aki feleségem lesz. Körülöttük mind vígabban zengett, zúgott az ének. Böske arca csodásan édes mosollyal tovább is csak a gyűrűre néz. A gyáros szivén hirtelen forróság árad el. Elfogadná? kérdi bátran, elszánt hangon. A leány riadtan néz föl rá, reszkető ajakkal hallgatja mentegetőzését, mintha sírás fojtogatná.
Az öregebb így szólítá meg Szirmay Istvánt, mert ő vala a tisztes öreg: Bácsi, vigyen el minket is a vadászatra. Édes gyermekeim! mit fog mondani anyátok? Ő sem ellenzi. Mondá nagy sebességgel Ilka, s anyjához fordult, jobb karját annak nyakára tévén. Ugy-e, édes anyám, te megengeded. Mit akartok, gyermekek! Felelé ijedten az anya, ott annyi lövés között, mily könnyen eshetnék baj.
Édes atyám, Bogdán apát-kanonok úr ő nagysága. Édes atyja? Szép, nagyon szép, mondá az apát-kanonok leereszkedő nyájassággal és Atlasz úr felé nyújtotta kezét, melynek egyik ujján óriási zöldköves gyűrű villogott. Atlasz úr tisztelettel, de hatalmasan megrázta a feléje nyújtott kezet s hirtelenében megbecsülte a zöldköves gyűrű értékét. Körülbelül ezer forintot érhetett. Mégis nagy urak a papok!
Másnap, már mint tegnapelőtt, ujra nálunk járt. Engem is félrehivott egy pillanatra s szigorúan kérdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot? Nem jobb lett volna-e tanulni? Nem mondtam neki hidegen. Hajlandóságom van az iparra. Ugy? kérdezte nagyon megnyult ábrázattal s zavarba jött. De hát édes fiam kezdte ujra én ebbe nem egyeztem bele. Odajött Rubin is.
Erre aztán ő sem tehetett egyebet, lelkéből kaczagott, leragyogott az arczáról a nagy öröm és büszkeség, hogy ilyen édes kedves kis felesége van, a kit egyszerre megszerettek a fiuk, ezek a szegény árva legények, a kiket egy idegen városba toborzott össze a sorsuk.
Jó reggelt, mondá egy édes csengésű hang, melyet Dózia az első vallomás óta nem tudott feledni s pirulva viszonzá Jakab gróf üdvözletét, ki szerelemteljes pillantással függeszté arczára szemét. Jó reggelt, rebegte halkan, elfogultságával küzdve Dózia, s arcza majd halvány, majd biborpiros lett s az ifjú észrevette, hogy hangja erősen reszket.
A Nap Szava
Mások Keresik