Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 29.
A leány abbahagyta a vizsgálódást és elégedetlenül rázogatta vörös fejét, miközben valami affélét mondott, hogy nincs tisztában a dologgal, hiába erőlteti a szemeit. Rám nézett és vállat vont. Nem tudom, hogy megreszkirozzuk-e? Mit? Azon gondolkozom, hogy tanácsos-e bemenni abba az összerondított Kastelbe, vagy nem tanácsos... Voltál ott? Persze hogy voltam.
Sunyi mosoly játszadozott keskeny ajkai körül és ravaszkásan pislantott, miközben még egyszer biztosított, hogy neki most már egészen a hadjárat végéig nincs semmi keresnivalója a harctereken mert megsebesült és végesvégig a kórházban kell maradnia. Mert nem fog meggyógyulni. Mérget vehet rá száz doktor, hogy egészen a hadjárat végéig nem fog meggyógyulni.
Ezt a férje is megerősitette s hozzátette, hogy a felesége kitünő nevelésben részesült s ha egyebet nem is, de az ilyen vad ficzkóknak legalább a jó nevelést illenék respektálni. Az asszony sóhajtott s lemondással nézett végig rajtunk, javíthatatlanokon, miközben kereken kimondta a véleményét: Kutyából nem lesz szalonna.
Hadd el... az ilyen hazug majom még a legjámborabb embert is képes feldühösíteni. Például téged, jámbor Regina csalánoztam meg kötekedve, miközben a »spatá«-val hirtelen megfelelő lyukat szerkesztettem a kokeszli számára. A leány sápadt vonásain most már mosoly játszadozott. Nem vagyok jámbor vonogatta vállait, igazi formámban előtted még nem is mutatkoztam, mert féltem, hogy elriasztlak...
És miközben tétényi vagy pomázi műtermén ábrándozott, megpillantott egy szürke kendőbe burkolt asszonyszemélyt, amint egy kőkockán üldögél és fejét jobbra hajlítva, egész testével térdére támasztott könyökére nehezedik. Melléje négy-öt esztendős lányka simult és almát eszegetett.
Abból a hangos szóváltásból, mit hármuktól hallottam, s miközben valami levelet is olvastak, de hogy mi volt abban, azt nem tudom.
Egy pillanatig sem tartottam attól a veszélytől, hogy valamelyik ablakból lepuffanthatnak. Sohse nézegess körül, fiacskám, biztattam nyugodt hangon a tágranyílt szemekkel ide-odavizsgálódó leányt nincsen itt senki. Úgy látszik, bólintott fejével, miközben folyton szemmel tartotta az esti homályból sötéten ránkmeredő ablakokat hogy csakugyan nincs...
Elmosolyodott, miközben a sipkát a fárasztó türelemmel végre rendbehozott »frizura« veszedelme nélkül igyekezett fejére illeszteni. A tanács is valami, de a filagória a fő. Igaz, hogy még egyszer nem aludnék ezen a kemény padlón... minden porcikám fáj.
Inkább ittas... erősítette szégyenkező hangon a leány, miközben lopva hogy ne lássam letörölte kezefejével a pilláira szivárgó könycseppet és valamivel nyugodtabban fordult felém ha nem így lett volna, eszembe se jutott volna, hogy gyanusítsalak. Nem akkor történt először, hogy egymás közelében aludtunk, de addig sohasem voltam részeg. Mindennek az az átkozott pálinka volt oka.
Folytonosan szivarozik és nagyon türelmetlen... nagyon csúnya... Főznek? Igen, tüzet raktak... ugyanazon a helyen, ahol te bólintott fejével a leány és ismét fölbiggyesztette a száját, miközben így szólt: olyan haja van, mintha lenszőke kóc volna a fején és olyan fehér bőre, mint egy kisasszonynak, akit paraszol alatt visznek ki a levegőre... eckelhafter Kerl...
A Nap Szava
Mások Keresik