United States or Puerto Rico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az akadémiai restóráczió. No még soha ugy nem örültem, hogy restauráczióból ép bőrrel haza szabadulhattam, mint most legközelebb, mikor az akadémiának restauráltunk uj tagokat. Mert hát tetszik tudni: itt is van fehér tollas és fekete tollas párt.
Örültem és nagyon meg voltam e pillanatban magammal elégedve, hogy így van. Megvallom, szinte rosszul éreztem magamat a gondolatra, hogy másképen is lehetett volna... Mert lehetett volna. Akkor most meg volnék kötve, vagy ha nem is egy nagy kő okvetlen lógna a nyakamon. Igy nem lóg semmi és nem kell a szemem közé pirítanom, hogy nagy bivaly létemre elgázoltam egy ilyen semmiséget.
Mire másnap reggel fölnyitottam a szememet nyolc óra volt, a nap már magasan járt s a fűszálakról fölszívódott az éjjeli harmat, Regina mozdulatlanul aludt. Természetesnek találtam, hogy ily mélyen alszik és örültem neki, a tegnapi kegyetlen kaland izgalmai után ez a kegyelmes álom helyre fogja hozni és ismét visszavarázsolja megkínzott tagjaiba az élénkséget.
Arról, hogy bakancsot húzzak rá, egyelőre szó sem lehetett. Örültem, hogy az a foltos nyomorult nincs a lábamon, eleget kínzott, amíg ép volt a lábam. Az is a nemezis ádáz munkája volt, hogy épen az a lábam sérült meg, amely a miatt az átkozott folt miatt már amúgy is eléggé megszenvedett. Siess! parancsolta erélyesen a leány, amikor észrevette, hogy megállok és fájós lábamat emelgetem.
De azt nem mondtad, hogy örültél, amikor otthagytalak. Nem örültem. És azt sem mondtad, hogy sohasem gondoltál rám... Éreztem, hogy lehetetlenség kirukkolnom az igazsággal, de meg voltam győződve arról is, hogy a tiltakozásnak sem adott volna hitelt. Valamely rejtelmes női ösztön súghatta meg neki az igazságot és ezt hasztalan próbáltam volna megingatni.
Nem helyeseltem ezt a gyertyagyújtást, de örültem neki, hogy világosságot látok. Alvásra alkalmatos a sötétség, az ébren levő embert azonban módfelett lehangolja és elfárasztja. So... hadd égjen!
Roppant zajos fogadtatásban részesültünk, amikor bevonultunk a táborba, olyan hurrázás és éljenzés harsogott felénk, mintha már megvertük volna az ellenséget. Fogalmam sincs róla, miért örültem magam is, hogy már itt vagyunk, de örültem és még sokkal jobban örültem volna, ha lábamon az az átkozott bakancs-folt nem komiszkodott volna.
A kaszárnyából azzal küldtek el, hogy néhány napig várnom kell, míg a sor ránk rezervistákra kerül, mert elsősorban a lineabeli csapatok felszerelését kell befejezni. Vajjon meddig kell várakozni? kíváncsiskodtam az őrmesternél. Három-négy napig hangzott a válasz. Nem igen örültem ennek a hírnek. Hazamenni erre a három-négy napra már nem volt érdemes, elhatároztam tehát, hogy ott maradok.
Még meg is bocsátottam ideiglenesen a foltozott cudarnak pedig ugyancsak haragban voltam vele afelett való örömömben, hogy tovább mehetek innen. Pedig korán örültem.
A Nap Szava
Mások Keresik