United States or Saint Barthélemy ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az volt az érzésem, hogy ezen a fronton, ahol az én Bataillonom is részt vett a verekedésben, alighanem baj történt... Itt túlságosan sok volt a kaftános paraszt, ahogy a fiúk a hosszúkabátos orosz legénységet nevezni szokták.
Ki veted mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“ Igen is, kivetem. Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül? Nem lata. Te ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer szeme latara. Hat ez mar irtette mestersigit.
Keservesen sóhajtott, aztán messze magasra követte szemeivel a gép füstjét, mintha ott keresne valami kárpótlást, azután megrázta magát a ruhában s odaszólott az asszonynak, meg a gyereknek: Gyerünk, nó! Az uton arról beszélt, hogy ha mindenki olyan buta lenne, mint a többi paraszt, soha se lenne igazság a világon. Azután hallgatott hazáig. Délben sokat ivott s délután főbeverte a lovakat.
A nemes ur egyenesen, mint a ki helyt áll mindenért, Demeter pedig a lengyel paraszt csökönyös makacsságával, inkább csak rásandított az aranyos, czifra urakra. A hogy lesz, ugy lesz, de tőle ugyan nem hallanak egyebet, mint a mit a gazdája parancsolt. Demetert kiküldték s a biróság elnöke vallatóra fogta Sipniewskit. Hol voltak? Kocinskinál.
Próbálja meg, tanuljon bele... Bajos az, nagyságos ur... Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut felé meredt a szeme és retteneteset kiáltott. Tódor! Te bitang! Jobbra, jobbra! Megint a diván felé fordult s most már dühös volt nagyon. A Czézár majd agyonrugta Menelaust. Rongy paraszt, ugy czibálja a ló, a hogy akarja. Megint kifelé nézett s ujra rákiabált a legényre. Marha! Bolondulj meg!
Kissé megrebbent a szempillája, de aztán eszébe jutott, hogy a mi volt, az nem is volt természetes állapot. Paraszt vagyok én, hiába mondta egész hangosan, a művészet öreg, bugris parasztja, vén szamár, ha egy percig is elhittem, hogy hozzávaló vagyok. Dömötör lelke összehúzódott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz szeretne most menni. Egy másik jutott most eszébe.
Bekövetkezvén a szüret utáni diligenczia: a mint Kövy a legelső praelectióra felment, azt a multkori megszakitást folytatva, igy kezdte meg: .... pedig a Fekete familia igen hires és gazdag familia volt. Hanem erre a csuffátételre aztán szégyenkedve sunyták le a fejöket a juristák, s félbe nem szakitották volna többet Kövy előadását, ha reggeltől éjfélig tartott volna is az. Hja, paraszt, az más.
Egy öreg paraszt előczihelődött a többi közül, hogy majd megfelel, de a mikor már beszélnie kellett volna, még mindig csak a kalapját forgatta a kezei között nagy zavarban s motyogott, hogy ugy, meg ugy, vasárnap is enni kell, meg az urnak könnyű, annak nincsen különbség a pénzében meg az idejében... Hátul elvezették már a lovakat.
Nem vagyok én paraszt: tudom, hogy mennyi dukál egy székelynek? azt is tudom, hogy mennyi borvizet szokás önteni a bor közé, hogy az uraknak tessék? No, hát igy van a dolog.
Hol ül olyan sokáig? Nézzen utána, mondta a bejáró asszonynak, a ki a konyhán csoszogott előre-hátra. Nézzen utána... Az asszony rá sem hallgatott. Jaj lelkem, csak nem ártom bele magam. Mibe? Hát a mit az ur csinál. Majd jön mindjárt. Csak kell neki beszélgetni egy kicsit, nem kaphatja föl az ételt, aztán hogy csak jőjjön, mint egy paraszt. Vagy igen ? Nem, nem, de most már nem is kell semmi.