Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 5.
Vegye ezt kérem tudomásul, valamint azt is, hogy én többé egyetlen lépést sem teszek keresésére, de figyelmeztetem, hogy vannak mások, kik utána járnak hollétének, kik mindent el fognak követni, hogy föltalálják, s miután az illetők gazdagok és hatalmasok, fog is nekik az sikerülni.
Gyors, sietséges motyogása volt a kiséret ahhoz az őrjöngéshez, a mivel a másik asszony sikongott a szeliden mosolygós asszonykép előtt. És lassan egészen fekete este lett. Kérem szépen, az a baj nem ott kezdődik, a hol mondani méltóztatik, hogy az asszony bejött a kávéházba, hanem előbb, messze, a hova visszamenni nem is volna eléggé fontos a nagyságos uraknak.
Amolyan határidőüzlet forma az egész. Legföllebb csak az lehet benne feltünő, hogy nem pénzbe megy. De hát csak a pénz az érték? Kérem, hát csak az a kopogó ezüst vagy arany ér nekem valamit? Én ugy vagyok vele, hogy nem sokat adok reá. Törődjék vele Tódor.
Bizony, kérem, nagyon megérezzük az árokszállási névnapot. Tegnap Lear király-t adtuk; Leart magam játszottam, Edmundot Kékessy, Cordeliát Ilonka: s tizenöten voltak a szinházban. Ma pláne a Bőregér megy s még ma is csak félházunk van. Hja, vásár után vagyunk. De vasárnap. Nagy baj az, kérem, hogy itt az értelmiségnek csak akkor kell a szinház, ha se névnap, se megyegyülés ... Se disznótor.
Azért kérem alázatosan, hogy ha itt maradnék, tessék gondot viselni a kis unokámra. Ugy áldja meg az én Istenem a kisasszonyt, mert én se voltam soha rossz cseléd. A leány fölbámult a bakra, a hol a vén ember beszélt, de nem is igen tudta megérteni, hogy mit mond. Összezavarodott az agyában minden arra a gondolatra, hogy nem kerül haza. Érezte, hogy fulladozik, pedig még csak a félelem fojtogatta.
Körülnézett, hogy kinek beszéljen s hirtelen karonfogva engem, pár lépéssel előbbre vitt, mintha titkot akarna mondani. Nagy tanulmány ez kérem, nagy tanulmány. Hiszen uraságod gondolja már, elvégre literátus ember, a kinek nyitva van a természet. Jöjjön csak, jöjjön... Egyszerre azonban hátrafordult s engem eleresztve ott kezdett beszélgetést. Te Feri, tudja ez az ur az alapelvet. Nem. Nem?
Mindjárt behivom őket, mert valószinüleg a közelben várnak reánk: kérem, uraim, menjünk reggelizni. E szavak után Holcsi egy mellékajtóhoz sietett, fölnyitotta azt és midőn az ifjak átlépték a küszöböt, nemcsak terített asztalt találtak, de két fiatal hölgyet is, kiket udvariasan köszöntöttek s az ügyvéd bemutatta őket a leányoknak.
Ó, kérem, hagyja el az efféle izetlenségeket. Talán majd későbben. Most csak azt akartam tudtára adni, Vidovics úr, hogy ön téved. A tévedése menthető. Hozzászoktatták, hogy azokkal a szegény leányokkal, akik a szinpadon ugra-bugrálnak, ne sokat ceremoniázzon.
Dömötör János. Kora? Negyvenhét. Vallása? Római katholikus. Lakása? Budapest, Zuglói-út 2. Ágyrajáró? Nem kérem, saját lakásom van. Foglalkozása? Szobrász. Sírkőfaragó? Igen, az is, könyörgöm. Gazdája van? Magamnak dolgozom.
Tessék csak felsétálni. Ez már hatalmas párt! gondola magában X. ur. S még a „habarékok“ azt merik mondani, hogy csak hetvenen vagyunk! A pompásan butorozott salonban egy jól táplált asszonyság fogadja az érkezőt. Pompás salon, kövér dáma, ez nem lehet demokrata nyusz pepersz szerkesztőségi iroda. Nem tudom, jó helyen járok-e? A legjobb helyen, kérem alásan. Én a directeurt keresem. Az én vagyok!
A Nap Szava
Mások Keresik