United States or Georgia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miklós egy este, midőn vacsora után bement és szokatlanul meg volt hatva, beszédbe fonott, mely Nagyságos Asszonyom megszólítással kezdődött. Azután jött a többi, amely e megszólítás után jönni szokott. Emilia von Stobber szelíden s biztatóan nézett rá.
Mire 0.... bejött a szobába, már akkor biróné asszonyom ott fohászkodott a tornyos nyoszolyában, s elnyögdécselé, hogy a férje bizony kiment a faluba, az adót beszedni.
Nem tesz semmit, monda nyugodtan 0...., majd megvárom, mig hazaérkezik, s azzal leült szépen a kanapéra s kikérdezte biróné asszonyom minden testi baját, komendált róla hathatós háziszereket s nagy részvétet tanusitott általánosságban. Igy tartott ez egész déli harangszóig. Biró uram csak nem jött haza. No, már nem jön haza az apjuk ebédre, monda biróné asszonyom.
Dobogott azonban még egy szív Nagybányán, melynek bátorságát a tatárfutás sem vala képes megrendíteni, egy Amazon volt ez, és pedig nem más, mint Judit Piócza Kristóf, a borbély, hites társa, és chirurgusné asszonyom.
Ön nemes szivü, lovagias férfi, a ki egy anya kétségbeesését fel tudja fogni; nekem van egy gyönyörü szép leányom, a kit nagyon féltek a huszároktól. No már arra lovagias szavamat adom önnek asszonyom, hogy az ön leányának semmiféle bántódása nem fog történni. De csak mégis nagyon félek, mert gyönyörü szép leány ám! Aztán nem lehetek mindig mellette, hogy őrizzem. Éjszaka rám ronthatnak.
A bárónő szeméből kicsordult a könny. Szeretsz? Szeretlek. Jösz velem? Megyek. Most? Holnap, hajnalban Madame. Miért nem e pillanatban? János az égre mutatott Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az eső. Ön is álmos és fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lőrinc barát majd elrendezi az éjjeli nyugodalmát.
Az már igaz, folytatta majdnem kárörömmel Obrenné s gyorsan a grófnéhoz fordult. Szives lesz magával vinni Dóziát, asszonyom. Mert, mint mondtam, itt nem maradhat. Valamennyi növendékem tudja ezt a szégyenletes esetet s helytelen példát merítenének belőle, ha Dózia csak egy nap is még az intézetben maradna.
Mikor előttem valakit kiszolgált,tisztán hallottam, hogy forintokban beszélt. Aztán mikor rám került a sor, az árat már koronában mondta. Megkérdeztem: miért tesz velem kivételt? Udvariasan mosolygott és aztán a fülemhez hajolva ezt sugta: Nagyságos asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a koronaérában született.
Dóziát láthatólag megdöbbentették e szavak, s mialatt elhagyta helyét, feszült félelemmel vizsgálta a grófné arczát, ki Obrennéhez fordulva, majdnem félénken mondá: Csak egy napot türje meg őt itt, asszonyom, csak huszonnégy órát, míg kitalálom, mitévő legyek. Nem lehet, nem tehetem. Csak huszonnégy óráig, holnap este eljövök érte és elviszem. Lehetetlen, lehetetlen!
A Nap Szava
Mások Keresik