United States or Montserrat ? Vote for the TOP Country of the Week !


A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon folytatá: Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret engem miért tagadja meg hát tőlem? Az okát már megmondtam! Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten áldja meg! Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. Klárikával együtt nőttünk fel, mint testvérek.

Én legkevesebbet számítok; ott van már az egyetlen, az igazi háziasszony, észre sem veszik az én távollétemet. Atlasz úr keserűen sóhajtott ez ingerűlt szavakra. Góg Ferencz nagyokat nyögött s feje egészen elveszett vállai között. A levelet! Miért nem mutattad meg a levelet? kiáltott Manó, idegesen dobolva lábával az asztalon. Micsoda levelet? kérdé Góg Ferencz, fülét hegyezve.

Mit hallok! Megint újabb meglepetés! Hát miért mondasz le a hivatalodról? Mert ezen az úton nem lehet elég gyorsan haladni. A szamárlajtorja nem hozzám való. Én nem mászom, hanem ugrom, nagyot ugrom.

Tudta, hogy miért okozott csalódást Esztheynének, s azért nem is tudakolta, mit jelentenek a szánalomteljes szavak, de megragadva Veronika kezét, azt melegen, hálás tekintettel vonta ajkához. Szabad kifejeznem e kézcsókkal bámulatomat, hódolatomat s azt, hogy sohasem láttam kegyedhez hasonló leányt.

Miért hitte ezt róla Hermance, s miért vélekedett így felőle majdnem mindenki, azt talán senki sem tudta volna megmondani, mert ő nem tárta ki belsejét, sőt kedves, nyiltnak látszó modora mellett csodálatos zárkózott volt, s őrizkedett belsejébe pillantani hagyni.

Láttam és beszéltem vele három nappal halála előtt, készen volt a halálra, de nem arra, hogy meggyilkolják! Ki tette? Miért kellett neki gyilkos kéz által meghalni, és ki tudja, az volt-e, kinek állítá magát s nem tévesztett-e meg téged? Erre sohasem gondoltam. Én pedig kételkedem azonosságában és kutatni fogom a valót. Ne tedd! Hagyd a halottat pihenni.

Milyen kár... sóhajtotta elmélázva a leány, becsületes fiúk voltak... Te is az vagy, tudom, nem tehettél másként, mert rád lőttek... és mégis, milyen szerencsétlenség, hogy becsületes emberek gyilkolják egymást! Ugy-e, hogy ez szerencsétlenség? Főleg, ha egy ilyen magamhoz hasonló senki miatt kell két derék fiatal embernek elvesznie... Szegény fiúk! Volt miért ezt a senkit megmenteni...

Nem akar felelni? , hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen. Miért gyűlöl? Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy gyűlölöm felelé megvető hangon. És most eresszen, hadd menjek ki parancsolá villogó szemekkel. Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se változott meg. Nem akar, mert nem tud felelni, Klára!

Lelkiismereti furdalást érzett és könnyek szöktek szemébe, mert tehetetlennek érezte magát és még sem riadt vissza bármily eszköztől, hogy Dóziát föltalálja. Maga sem tudta hogyan és miért, egyszerre Oroszlayra gondolt. Hátha neki tenne őszinte vallomást? És gyorsan előtte állt képzeletben az ifjú nemes, szimpatikus, bizalmat gerjesztő alakja, kiben lehetetlen volt csalódnia.

Marietta talán tíz évvel is fiatalabb volt, mint Bánkyné; virágzott, mint az elmulhatatlan tavasz, szerette a tükrét és a legnagyobb gondja a saját szépsége volt, amelyen szerelemmel csüggött. Közös hajlandóságok ilyformán alig lehettek ebben a két asszonyban. Miért keresték volna egymást gyakran?