United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egészen ki vagy kelve magadból. Hogyne, grófné! Képzelje, az a fiatal leány eltünt szobájából és a házból. Lehetetlen! kiáltott föl Hermance s gyorsan felült ágyában. És mégis úgy van! Ma korán reggel fölébredve, láttam, hogy ajtaja tárva, melyet tegnap bizonyos daczczal és bosszusággal ő maga csukott be orrom előtt, egyetlen szót sem szólva hozzám, de arczán láttam, hogy nem tetszik neki a lakás.

Regina figyelmesen nézegette a műveletet, de nem ajánlkozott, hogy segít. Tegnap még ajánlkozott. Láttam, hogy a számára szegett kenyeret sem eszi oly mohón, mint tegnap, hanem inkább csak csipegeti. A kenyér mellé adott sajtot pedig csak alig hogy érintette. Nem ízlik? Nem vagyok éhes hangzott az egykedvű válasz. Más baj nincs? De van, még pedig nagy... Ezt a vizet nem lehet inni.

Atlasz Sándor ő nagysága, a mai ünnep bőkezű hőse, plébániájának nagylelkű kegyura, tegnap a székesegyházban örök hűséget esküdött a kitűnő művész, Boglár Kálmán szeretetreméltó Klára leányának. Kívánja tehát, hogy az Úristen e boldog párt sokáig éltesse!

Mit jelenthetnek e szavak, melyeket oly különösen rezgő hangon mondott, hogy még most is fülemben csengenek, mintha csak tegnap történt volna.

Ha nehéz sebet találtam volna kapni, bátran kilehelhettem volna a lelkemet, mint az erdei vad... senki sem tudta volna, hogy elpusztultam. Azonban nem pusztultam el, sőt úgy látszik, elég könnyen kerültem ki a tegnap esti véres táncból, egyetlen gyalázatos ütés árán, amely ebbe a gödörbe vágott és itt is marasztott. A tarkóm körül volt a hiba.

Várj csak, hadd gondolkozzam. Igen, tegnap kaptam. Egy kis parasztleány adta át, épen mikor haza mentem tőled s beléptem a kertajtón. Mi volt e levélben? Biz' én nem tudom. El sem olvastam. ismertem az írásra s nem lévén kíváncsi Lándsa úr vallomásaira, olvasatlanúl széttéptem. Kár volt előbb nem szólnod e levelekről.

Talán azért, mert a cseléd se azt nem mondta, hogy: öreg , se azt, hogy időses vagy vén, hanem egyszerüen megtette egy rend tagjává. Az öregrendüek... Istenem, vájjon leszek-e én öregrendü?... Az ember beszélni kezdett künn. Klatz vagyok, nagyságos asszony. Glatz? Nem, Klatz, K-val. A Guravecz és Társa czég beltagja, ahol tegnap meg tetszett fordulni.

Aztán eszébe jutott, hogy ez ostobaság: talán álmodta valamikor az egészet. Hogy láthatta volna valaha régen?! Hiszen tegnap még gyermek lehetett!... S mintha most, előtte virágzott volna ki, ebben az édes mosolygásban, mely bimbóhasadásra emlékeztetett!...

A billiárdozók leteszik a dákot s a nagy lármára kiváncsian néznek be az utcáról az emberek. Tegnap is igy esett, nagyon összevesztek a lengyelek a németekkel, ökleikkel verték egymás előtt az asztalt s néha a nagy zürvavarban nem lehetett tudni, hogy ki beszél.

S a szegény, kis szürke ember ebben a pillanatban keserves irigységgel gondolt arra a másik emberre, a ki egyszerre csak előtte termett az utban. A vedlett kis boltos meghökkenve bámult föl reá. Az csunyán vigyorgott s mintha csak tegnap váltak volna el egymástól és pedig barátságban, bizalmasan hunyorgatva szólott le : No, hát még mindig semmi? Állás után jár, ugy-e? Nehéz dolog.