United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !


A kocsis pokróczokat dobált hátra a kisasszonynak, hogy csak takaródzzék be jól és káromkodva dörmögött: Itt pusztulunk, kisasszony. A leány fölhuzta a lábait az ülésre s fehérre válva várta, hogy mi lesz. Mikor apadt a viz s reménykedett, hogy még se vész el ebben a szürke lében, a mi beláthatatlanul körülölelte, haza gondolt s ő kiabált ki a lovakra, hogy siessenek, mintha ez használt volna.

Tedd azt esedezék Gyurka, ki így legkönnyebben reménylett menekedhetni a veszélyből nem fog károdra lenni, azért bennem mindig kész szószólót találsz hatalmas rokonom, a moldovai vajda előtt. A ki a leányt elviszi, az bajlódjék érte, uram, ha te tovább maradsz, én tüstént haza indulok Moldovába. Volt a kalmár elszánt válasza. Jól van, menj, de torkodra forr az út.

De a zsivány, mert jól ismert reá Szirmay el volt erre készülve, hirtelen pisztolyt ragada gubája alól, és jobbkezével éles baltát villogatva, lovára veté magát, kik hozzá közelebb állottak, rémülten vonultak az első pillanatban vissza, s talán nem annyira fegyvereitől, mint nevétől, a távolabbak nem is értheték Szirmay parancsát, s utat nyitának a sebesen elvágtatónak.

A rendőrkapitány, akinek keskeny arcán a kielégítetlen igények, az el nem ért vágyak és a meg nem valósított illúziók halvány rózsái égtek, aki jól szabott, puha és elegáns egyenruhájában bizonyára nagyon tetszett a nőknek, aki kínosan ápolt körmével eddig szórakozottan vakarta az állát, most hirtelen felugrott s könnyedén megtalálta azt a gesztust, amellyel végét veti a szituáció kínos voltának.

Elkomolyodott, kedves emlékek támadtak föl a lelkében, könyek gyültek a szemeibe és sóhajtott. Alig, alig ismertem meg, Babarczy bátyám. Jól tette, hogy eljött. Él-e még a néni? Csak betegeskedik szegény feje. Hát a műhely? A fiamnak adtam, én már penzióba tettem magamat. Jól megy a munka? Nincs panasz . Elhallgattak.

Ezt a szót azonban, hogy »bemák«, a világért sem ejtené ki a száján, pedig épen olyan jól tudja, mint mi, hogy kiknek a lelkiismeretén szárad ez a pocsék munka. Beletelt tíz perc, míg a kapitány úr körútjában a mi árkunk végéhez ért. Elébe álltam és szabályszerűen jelentettem, hogy berukkoltam.

Nagy fájdalmaim között is láttam és ez végtelenül jól esett, hogy a párját féltő tigris rettenetes gyűlölete lobog égő szemei mélységében... De hiába leskelődött, nem látott semmit. Széttépném azt a kutyát... sziszegte fogai közt. Mindhiába. Élőlénynek az egész környéken sehol semmi nyoma.

A szende kis leány remegő kézzel tépte szét ezer darabra a hebehurgya írást, és hamar lehajolt a lugast át meg átfonó vadszőlő tövéhez; ott gyöngéd és rózsás körmeivel kis mélyedést vájt a puha földbe, valóságos kis sirgödröt, amelybe a levélmaradványokat betemette. Ha ott az ember jól körülnézett volna, sok ilyen liliputi sirhantot vehetett volna észre.

Ezt tudják az emberek, és azért a csecsemőt mindig jól bebugyolálva tartják, hogy levegő se férhessen hozzá. Ez pedig hiba, mert a gyermeket nemcsak óvni kell, hanem edzeni is; ha nagyon elkényeztetjük, mindig gyönge és beteges marad. A pólyavánkosnak nem kell túlontúl vastagnak lenni és nem is szabad a gyermeket olyan nagyon erősen belecsavarni, hogy csak az orra lássék ki.

Jenőke a lovam előtt ugrándozott ... KATICA: Ez nem jól esik ... JÁNOS: Micsoda? KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... Velem ne kacérkodjék! KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt.