United States or Iceland ? Vote for the TOP Country of the Week !


Harmadnap megint hiába járt arra; negyednap pedig már káromkodott is, de hogy miért, azt nem mondta. Hanem a gátbakter ezzel fogadta a késő este hazavetődött leányt: Hallod e, ma is itt volt az erdész, ne szökdössél előle annyira, mert amilyen hirtelen indulatú ember, még az én fejem bánhatja. Eszter elgondolkodott. Kiült a padra a viskó elé és nézte az erdőt meg a csillagos eget.

Megmagyarázni magának az összefüggést nem tudta, de oly sokat tartott a nőkről s annyira tisztelte Esztheynét, hogy mindazt, mi önkéntelen fölmerült agyában, igyekezett elfojtani és nem törődni azzal, mit az elhallgatott előtte, bár nem tagadhatta, hogy Hermance nagy érdeklődése ama fiatal, eltünt, gyönyörű leány iránt különös és megmagyarázhatatlan volt előtte.

Lehet, hogy nem s a legsilányabb embertől indult meg a cselszövény... Azonban annyit mondhatok, gróf úr, hogy Dózia kisasszony története annyira érdekel, mert ez nem könnyű és közönséges eset, hogy ki fogom azt fürkészni, ha mindjárt évek telnének is bele. Mindenekelőtt fürkéssze ki azt, hova mentek a hölgyek Genfből, viszonzá hévvel Jakab gróf, kinek ez volt legfőbb érdeke és kívánsága.

El kellett mosolyodnom szegényen, annyira furcsa figura volt, amint ott állt előttem hegyesen kidüllesztett mellel, hunyorgó, fenyegető, szaporán pislogó tekintettel, amely égett, mint a parázs... de persze nem égetett, mint a parázs. Engem legalább nem. Józsefnek kereszteltek válaszoltam elkomolyodva, nehogy még jobban feldühösítsem.

Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus »Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét... Micsoda napon kezdtünk a művelethez? Hétfőn! No látod, itt a hiba!

Nézd: ezek a fiatal, vékonylevelü ágak, mind külön himbáló vonal. Nincs még lomb. Minden fűszál látszik. Nincs még gyep. Ezt csak rajzolni lehet. Vagy még azt se. Tudod mit gondoltam, mikor a Jánoshegyről néztük a hajnalt? A tavaszt tulajdonképen csak modellálni lehetne. Annyira egy anyagból van. Nem érted? Fa, , felhő egyugyanabból a szines tavaszpárából van kimodellálva.

A kis fekete embert például folyton látom, azért beszélek róla annyit, meg aztán különösen az egyik maradt meg az emlékemben. Ez valami temetkezési remonda lehetett, mindig trappra fogta a lépést s annyira nem viselte komolyan magát, hogy egy fordulónál nekivadulva ágaskodni kezdett s vitte magával a másik három lovat is, a mint neki indult vágtatva a hegynek.

Csak nem gondolta, hogy majd őt veszem el? Nem, annyira nem lehet gyermekes. Ezzel tisztában lehet, akármilyen fiatal s akármilyen kevéssé szinésznő. És ha csak egy kicsit érdeklődik irántam: mit törődik a jövővel, mért ingerli a gondolat, hogy egyszer, valamikor, nekem is meg kell házasodnom? Számítana valamire? Mire?

Mindketten a legelőzékenyebbek voltak Dózia iránt ki tapasztalatlansága ellenére olykor tünődött a fölött, miért mutatnak, s éreznek iránta annyi szeretetet, ki végre is egészen idegen nekik. De kora hozta magával, hogy úgy vette és fogadta a dolgokat, a mint azokat látta. Soha semmiféle gyanu nem szállta meg lelkét, de mit is gondolhatott volna ő, ki annyira nem ismerte az életet!

Azóta már... talán te is otthon lehetsz Anatoliában és nem számolgatod az idődet, amikor majd hazaereszt a padisah. A bascsausz Ibrahim épen az albán kantinja mellett őrizett egy kápláralja néppel egy hidat. Mi is ugyanannyi néppel őriztük s hogy az igazat megvalljam, nem is annyira mástól, mint egymástól őriztük. Szörnyű nagy rang az, azon a tájon egy híd. Pedig mily ócska tákolás.