United States or Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Most már értem a levél czélját, rebegte félig leverten, félig haraggal Klára. Dóziát el kell innét távolítanunk. Még pedig mielőbb. Mihelyt haza jön, fölolvasom neki e levelet, s ő annyira megriad, miként készen lesz az utazásra. Azért készülj, hogy egy óra mulva indulhassatok. De így állván a dolgok, ha például ő nem akar majd menni?
Folytatá Szirmay beszédét, More nem legnagyobb vigasztalására, mire is ez a következőt felelte savanyú ábrázattal, melynek nem annyira ijedésén szomorkodni, mint ostobaságán nevetni kellett.
«Van szerencsém értesíteni, folytatá Manó az olvasást, hogy megbízásában, bármennyire kívül esik rendes üzleti körünkön, tehetségemhez képest eljártam. Boglár Kálmán bizonyos főúri körökben meglehetősen ismert alak...» Akkor talán ti is ismeritek, szólt közbe ismét Atlasz úr, ti is főúri kör vagytok. Férjem annyira el van foglalva gazdaságával, hogy nem érintkezik senkivel, mondá Eveline.
Valaki rossz befolyást gyakorolt rá, s ő még annyira tapasztalatlan, hogy fogalma sincs arról, mit követett el, s mily fájdalmat okoz nekem. És grófné valóban fájlalja távozását, kinek úgy ítélem meg a helyzetből, teher lehetett ittléte?
Klárának egy csepp kedve sem volt tovább szőni az ismeretséget azokkal, kikkel menyegzője napján futólag találkozott az Atlasz-kastélyban, s örült, hogy Sándor nem sürgeti a látogatásokat s nem látszik kedvelni a szomszédolást. Talán nem örült volna annyira, ha megtudja valódi okát, miért vonul vissza Sándor a világtól s miért nem viszi őt sehová.
A nép is nagy tömegekben tódult a templom felé; a szomszéd falvak lakosai is eljöttek, zászlók alatt és létániákat énekelve, hogy tanúi legyenek a ritka templomszentelési ünnepnek. A templom annyira tele volt, hogy igen sokan kívül maradtak és nagy zsivajjal tolakodtak és lökdöstek egymást a főkapu előtt. Az első padok posztóval voltak bevonva.
Abban mindnyájan egyetértettek, hogy Sándornak csak dúsgazdag nőt szabad elvennie, most még inkább, mint valaha. De hogyan lehetne észre térítni, ha a szerelem annyira megzavarta? Ez a kérdések kérdése. Atlasz úr kinyitotta nagy bőrtárczáját és kivett belőle egy összehajtott levelet.
Az nem is valószínű, hogy ha ő oly szegény volt, annyira tehetős rokona lett volna, ki húszezer koronát igérjen a gyermek föltalálójának... Most, tizenöt év után! Annak tehetős embernek kell lenni, mondá Eszthey gondolkodva. Az ügyvéd habozva kérdé: És hajlandó volna gróf úr ugyanoly összeggel jutalmazni azt, ki a keresett gyermeket föltalálja?
Hiába gondolkozott, el se tudta képzelni, hogy honnan vehetne pénzt. Közel volt a megfulladáshoz, annyira ránehezedett mellére a fülledt levegő s a nagy gond. A töprengésben megfájult a feje, majdnem öntudatlanul botorkált ki az ajtón s le a lépcsőkön, ki az utczára.
Kellemes meleg töltötte el a visszaemlékezésben s pajkos örömet érzett a Szüts Tamás látogatásán, mig arra gondolt, hogy nagyon kellemes lesz össze-vissza kérdezősködni a deputáczióban. E perczben annyira megszerette ezeket a régi jó, becsületes embereket, hogy türelmetlen lett s szerette volna, ha mindjárt benyitnak az ajtón.
A Nap Szava
Mások Keresik