Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 4.
És annyira megszerette Árokszállást, hogy már egy hónapja itt ül?!... Mert legalább egy hónapja, hogy mindenütt csak róla beszélnek. Mint Pickwick úr az emberiséget, keblére öleli egész Magyarországot, le az utolsó cigánygyerekig. Népviseletben jár s holland nyelvre fordítja a főjegyző költeményeit. Szép? Csinos? Tudja, afféle Rubens-alakot igér.
Ezen ajánlás fölrázá Bogdanu Gyurkát bámulásából, mert eddig azon véleményben élt, hogy ő kedveséhez jutand, s nem lészen egyéb dolga, mint kaftánjába burkolva és kényére pipázgatva bámulni Pintye Gregor vakmerőségét; de most a veszedelmes ajánlat oly hamar beszédre oldá nyelvét, mint az egész élete folytában ritkán történt, s kiki észre vette volna, mily hirtelen vált bámulása ijedéssé, ha természeti lustasága már ábrázatja vonásaiban is annyira nem telepedett volna le, hogy azok a legnagyobb fölingerlés alkalmával is alig háborítathattak ki tunya nyugalmukból, most tehát ezen fölkiáltásra fakasztá Bogdanu Gyurkát a félelem.
Hát az öcsém, ott fekszik a zsandárok közt a kórházban. Meggyógyul, de az én apámat már sehogy se tudod felkölteni. Nem annyira a beszéd, inkább a végtelenül szomorú arcz hatott a többire. Elhallgattak. S még vissza akarnak hivni, mondta végre az egyik s rámutatott a falon függő sárga hirdetésre. Én vissza is megyek, ha bevesznek, mondta csendesen a fiatal ember. Te? riadtak fel a többiek.
Ösztönös szeméremmel tartotta magától távol az úrfit, de mégsem annyira, hogy a ficsúr csak annál jobban ne hevült volna a közelségében. Ha a kezét simogatta az úrfi, nem rántotta el, hagyta; de ha a derekához közeledett a karjával, rácsapott a feléje nyúlkáló kézre.
Volt egy kutyájuk is, ennek a neve meg az volt, hogy Holló. Útszéli cigányok hajában látni nagynéha azt ez acélkékfényű hollófeketeséget, amilyen volt az a Holló. Amúgy testállásra pedig igen szép, vastag nyakú, széles mellű, erős lábizmokkal, a nyakán bőrkötél, azon valami rézkilincs-forma cifraság, ami lépten-nyomon zörgött s ez a zörgés annyira velejárt Hollóval, minő a lovassal a sarkantyú.
Sürgetve kérdezte: Katicám, édes kis Katicám, addig is, amíg a szüleink megtudhatják... nem merte folytatni, benső megdöbbenéssel csak annyit tett még hozzá: igen?! A kisleány lesütötte a szemét és kis vártatva, alig észrevehetően bólintott; a szája csak annyira nyílt meg, amennyire egy lélekzetvételhez kellett. A fiú mégis meghallotta a remegő "igent..."
A komorna annyira meg volt lepetve e szigorú nyilatkozaton, hogy nem tudott felelni, s minden további szó nélkül öltöztette föl úrnőjét, ki azután sietve ment egyik szobába, mely a nagy ebédlő melletti, kis reggeliző terem volt.
Az öreg ember remegett a nagy csizmákban és annyira felizgatta a beszéd, hogy kettétörött a szájában minden szó, mig kijutott a világra. Mikor mehetek az írásért nagyságos ur? Hét gyerek, igaz, hét... Mikor mehetek? A vendég ur gyorsan felelt: Majd én viszem el magához. Este csak várjon rám. Nem szabad erről az írásról tudni senkinek, hiszen mondtam már.
Vagy én ismerek valami fekélyt rajtuk, vagy mások beszélnek efféléről. És olyan mosolyogva, annyira tréfába véve a fogyatkozásokat, a mi jellemző a morális felfogásra, ami ebben a büdösségben dühöng. Ebben a lokalitásban derülten tárgyalják le például azt, hogy valaki közülünk lopott.
A Nap Szava
Mások Keresik