United States or Bulgaria ? Vote for the TOP Country of the Week !


Bizonyosan nem elég gazdag még, gondolja magában; többet kell dolgozni, többet kell szerezni, és dolgozik, szerez, messze földön híre megy gazdagságának, mindegyre többen vannak, a kik rászorulnak, több kéz nyúl feléje, több arcz mosolyog : és mégis, nem tehet róla, a kézszorításban érzi a leereszkedést, a mosolyban észreveszi a gúnyt, és tudja, hogy a mit adnak, kegyelemből adják s nincs joga hozzá.

Nem tudom, viszonzá az, de midőn rápillantott, megkönnyebbülve sóhajtott föl... Az arczkép nem Dózia vonásaival birt, mitől ő kétszeres okból tartott; hanem egy előtte teljesen ismeretlen arcz volt, nagy, beszédes szemekkel, aranyszőke hajjal, mosolygó, kedves ajkakkal. Béla és Veronika némán, csodálkozva szemlélték ezt a különös jelenetet.

Remek fej, s gyönyörű arcz... Kit ábrázolhat? Csak nem azt a hölgyet, ki amaz éjjel kifutott a palotából és Ernesztine rokona? Azután atyjának nyujtá azt, ki kezébe véve és rápillantva, megdermedve ült helyén, kiesett szájából a szivar, s szemei oly rémületet fejeztek ki, minőhöz hasonlót családja soha sem látott annak arczán. Ismeri papa? kérdé Veronika, atyja különös arczkifejezését látva...

Hát az öcsém, ott fekszik a zsandárok közt a kórházban. Meggyógyul, de az én apámat már sehogy se tudod felkölteni. Nem annyira a beszéd, inkább a végtelenül szomorú arcz hatott a többire. Elhallgattak. S még vissza akarnak hivni, mondta végre az egyik s rámutatott a falon függő sárga hirdetésre. Én vissza is megyek, ha bevesznek, mondta csendesen a fiatal ember. Te? riadtak fel a többiek.