United States or Mauritania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Buskomoly tekintete arról a belső küzdelemről látszott beszélni, melylyel önmaga ellen harczol. Isten tudja, mit akarva legyőzni. Majdnem tökéletesnek lehetett őt hinni, ki semmi földi gyarlóságnak sincs alávetve, s ifjusága daczára magasan állt többi korabeli társai között.

De azután mégis mást határozott, mert egyrészt szívből sajnálta azt a könynyelmű, meggondolatlan leányt, másrészt újra és újra lelkifurdalást érzett, hogy nem akarta magánál tartani, azonkívül neki nagyon erélyes természete volt, s a nehézségek minden alkalommal csak sarkalták, ha valamit föltett magában, s most oly csodálatos rejtélylyel állt szemben, melyet okvetetlen föl akart deríteni.

Azután Klárához lépett, ki a meglepetéstől megdermedve, mozdulatlanul, halaványan állt az ajtóban. Azt kérdezed, mit akarok? Miért kiáltok lovam után? Szeretődhöz sietek, hogy megöljem! Klára nem tudott szólni. A meglepetés, fölháborodás, rémület megbénította nyelvét. Tágra nyílt szemekkel nézett férjére s csak két kezét tudta feléje nyújtani, mintha így akarná megakadályozni őrjöngő kitörésében.

Ütöttük ököllel az asztalt, szikráztak a szemeink, ég felé állt a hajunk, s csak azért nem bombáztuk egymást a kalamárissal, mert nem volt. No, én már láttam szinpadon is, azonkivül is restaurálni, férfiakat, asszonyokat duellálni, de ilyen ataknak a galánthai követválasztás óta még csak fantáziájával sem birtam.

Fölkelt és karjait lustán himbálva átvágott a téren egy szűk utca irányában, amely a halpiacra vezetett. A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt. Az aedilis ott állt tíz lépésre mögötte egy oszlop mellé húzódva. Arcán elégedetlenség és harag tükröződött.

Kétségbeesetten fia elé vetette magát s midőn ez félrelökte útjából, Klárának fordult s megátkozta őt, mint egyetlen okát fia romlásának. De Klára nem is hallgatott a tehetetlen öreg ember átkaira; az előbbi lesújtó hatástól még mindig némán, dermedten állt az ajtóban; azután megfordult, hosszú tekintettel végig nézett a folyosón s a csoportosuló alakokon, és lassan visszament szobájába.

Körültekintett s az asztalon fekvő könyvek között a czimtárt kereste, de nem találta, s egyik nyitott levélre estek szemei, melynek tartalma csak néhány sorból állt, de előtte érdekesnek látszott, midőn az első betüket elolvasta. Méltóságos Gróf Úr!

Ez állt a levélben, azután anyját kereste föl, s elmondta neki, hogy Dóziát magával hozta a kolostorból, ki nem nagy örömmel vette ezt a hírt. Csodálom, hogy volt kedve és bátorsága idejönni, viszonzá kedvetlenül a grófné, s fölöslegesnek tartom részedről azt a nagy érdeklődést, melylyel annak a gyors elhatározásokra hajlammal biró leánynak tetteit kiséred.

Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a megfeszített virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most nyomta el az álom! Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették fel reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából hangzanak. Pedig hát ez állt előtte. Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, kedveltem!

Rajta is megesett Isaszegnél, hogy mikor Répássy táborkarában egy nyolcz fontos elhordta a lovának a fejét, s ő lovastól együtt leesett a földre, de nagyhamar talpon állt, azt kérdé tőle a tábornok: „no öcsém, hát ég-e még a pipád?“ „De ég bizony!“ felelt ő vissza, nagy füstöt fujva a makra pipából, a mit ki nem eresztett a foga közül még estében sem.

A Nap Szava

pajta

Mások Keresik