United States or Senegal ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mig hallották, hogy hogyan csapja be ütemesen a vizbe a lábait a , még suttogtak, azután pedig megvette őket a rejtelem, a mibe eltünt a meg a lovas, meg az egész nagy kép körös-körül és csak néztek erre-arra s várták, hogy leessék a vállukról a gond. A kastély lépcsője volt a legmagasabb, arra gyültek föl tanácsba s összedugva a fejüket, reszketve pusmogtak.

Egyelőre azonban csak egyetlen szót tudtam megérteni, de ez is elég volt, hogy meghökkent csalódást érezzek és »fertig«-re szorítsam markomban Manlicheremet. Stoj... suttogta társának egy aggodalmas hang. Oroszok... Nekiszorítottam vállamat a fatörzsnek és moccanás nélkül várakoztam. Összeakadok két szökevény orosszal.

No de ne sírj olyan görcsösen, emeld föl a fejedet és töröld meg a szép szemedet. Tudod, hogy a te tátid nem hagy el téged. Mennyi az adósságtok? A betáblázott követelés csak nyolczvanezer forint. Csak? Jaj nekem! Neked ez csak? Hiszen a jószág háromszázezret ér.

De énnekem hiteles alakban kellene, bélyegpapirosra; nekem ez, mint törvényes bizonyitvány szükséges. No azt bizony kiadhatom önnek minden káptalan nélkül. A gróf elővette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizonyitványt, mely szerint elismertetik, hogy báró Tinodi két esztendő é§ hat hónap alatt, a mig a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte.

A néném már öt éve grófné, de azért mégis olyan Klára mellett, mintha szobaleánya volna. Tagadom, mondá vékony, siránkozó hangon az öreg asszonyság. Nem látjátok-e be, folytatá Sándor, nem véve figyelembe anyja gyönge tiltakozását, hogy ily összeköttetés épen úgy emelné családunkat, mint akár a magas rang, akár a nagy vagyon? Aztán utoljára is, én szeretem a leányt és boldog akarok lenni.

... Valami egy óra hosszat botorkálhattam a sötétségben, míg végre is kénytelen voltam rászánni magamat, hogy pihenőt tartsak. Sehogy sem ment tovább. Nekihibáztam a fatörzseknek és egy-egy visszahajló ágtól érzékeny suhintásokat kaptam a fejemre. Meg kellett állni, különben könnyen kiverhettem volna a szememet is. Tizenkét óra lehetett éjfél körül.

Azért mondtam az imént, hogy előbb meg kell a dolgot érteni. Igazat kellett neki adnom, mert igaza volt. Emlékezetembe idéztem az öreg asszony alakját és megcsendültek fülemben azok a borzalmas átkozódások is, melyeknek fültanuja voltam a tüzes hamurakás mellett, ahová az a nagy szál kozák belezuhant... Emlékszem, még a hátam is borzongott azoknak a visítozó átkozódásoknak hallatára.

Gyere, gyere... megérkeztünk! Ugy-e, szép itt? Ráhagytam, hogy szép és ez igaz is volt.

A mellett elmondta, hogy igen szegény; bár annyi pénze volna, hogy berendezhetne egy kisebbszerű intézetet, mit ha én pártfogolnék, az okvetetlen virágzásnak indulna, s hozzátette, miként kisebb gyermekeket is magához venne, kikről szeretettel gondoskodnék.

Minden osztály kikandidálja a maga követjelöltjét, először rendes tagokat választanak, azután pedig rendetleneket. Hát a mint a filozófusok megválasztották a maguk rendes tagját, s következett volna a mathematikusokra a sor, akkor feláll egy historikus s azt kérdezi a mathematikai osztalytul, hogy ha 43-at a 42-ből kiveszünk, mi marad ott? Marad kacskaringós menykő! felelnek neki.