United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !


Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem tágít az ő akaratából. Igy lett a feleségem, tünődött megszeppenve így hagyott el engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a teremtésit, máskép örökre elvesztem. Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. Legyen, ahogy akarja, asszonyom.

Egy kicsit hóbortos, bolond is, vagy mi, mert bár nem volt semmi szüksége, minden ott termett előtte, a mit a szeme, szája megkivánt, mégis folyton olyasmin törte a fejét, a mihez az ilyen jobbmódu embernek semmi köze.

A has masszírozására elég, ha két kézzel egy kicsit meggyúrogatjuk és körbe megdörzsöljük az előbb jól megzsírozott hasat. Akinek sokszor van szorulása, azon jobban segít ez a gyógyítás, mint akármilyen hashajtó orvosság. Ezek a tudnivalók és tanácsok nem arravalók, hogy minden betegségben az orvos megkérdezése nélkül csak mindenki nekiálljon masszírozni.

Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.

És legalább nem érezte a fájdalmat sem, hogy vele együtt egész családját ugyanaz a rettenetes sors érte, ami őt... Ugy-e, ez iszonyú? Elveszni úgy, mint ő... szent Isten... és a többiek, szegények! Ugy-e, nem csoda, ha ezek az iszonyatosságok egy kicsit megzavarták a fejemet? Rám emelte szomorú tekintetét, mintha választ várt volna.

Az egész száraz fa azonnal lángol és úgyszólván egy csepp füstöt se ad. Víz a kokeszlibe, víz a sajkába, amint egy kicsit megmelegedett, odatoltam Regina elé, hogy szakértelemmel mossa ki, míg én a földkerekség első ételének, a halhatatlan gulyásnak konzerves dobozát nemkülönben jeles szakértelemmel fölfeszítem.

Egy diarabig maga elé nézett. Olyan szomorú volt, hogy nem mertem megzavarni. Aztán felriadt és megszólalt: Ni, már egészen este van; gyerünk a cimborákhoz. Özvegy Berkiné, született Pankotay Marietta asszony, egy kicsit megdöbbent, amikor azon a bizonyos szép májusi napon, délelőtt tíz órakor, betoppant hozzá Bánky Dininé, a barátnéja, aki egyébiránt ritkán látogatta meg.

Az úr: Ohó, alig néhány napja, hogy rákaptam egy kicsit arra a „pártizásra"... Az asszony: S máris azt hiszi, hogy a spárga várhat magára nyolc helyett félkilencig. Az asszony: Vagy én. Hát nem mindegy az? Az úr: De mennyire nem! Az úr: Ej, mit a spárga!... te vagy , gyönyörüm, te! Az asszony: Hízelkedő! Ne higyje, hogy ezzel félrevezet. Ma nem hiszek magának; egyszer már szószegő volt.

Azután rémitő sok átvirrasztott éjszaka után előveszem ujra a könyvet s olvasom s egyszerre látom, hogy ez az egy sor bizony kevés. Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthonát, az egész világát az urának köszönheti, hosszabban kell hogy imádkozzék érette. A férfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotránkozott az asszony. Ne tartson butábbnak, tisztelendő ur, mint a milyen vagyok.

A csür nagy szája vasrácscsal volt elválasztva a világtól s benn egymást hajszolva tolongott egy egész csomó farkas. Rekedten ordítoztak, a mikor rájuk csapott a hideg szél s csak a mikor egy kicsit megszokták már a világosságot, mentek neki a rácsnak, vicsorgatva a fogukat és ordítva veszett módon, hogy megremegett bele az ember.