United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem tágít az ő akaratából. Igy lett a feleségem, tünődött megszeppenve így hagyott el engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a teremtésit, máskép örökre elvesztem. Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. Legyen, ahogy akarja, asszonyom.
Egy kicsit hóbortos, bolond is, vagy mi, mert bár nem volt rá semmi szüksége, minden ott termett előtte, a mit a szeme, szája megkivánt, mégis folyton olyasmin törte a fejét, a mihez az ilyen jobbmódu embernek semmi köze.
A has masszírozására elég, ha két kézzel egy kicsit meggyúrogatjuk és körbe megdörzsöljük az előbb jól megzsírozott hasat. Akinek sokszor van szorulása, azon jobban segít ez a gyógyítás, mint akármilyen hashajtó orvosság. Ezek a tudnivalók és tanácsok nem arravalók, hogy minden betegségben az orvos megkérdezése nélkül csak mindenki nekiálljon masszírozni.
Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.
És legalább nem érezte a fájdalmat sem, hogy vele együtt egész családját ugyanaz a rettenetes sors érte, ami őt... Ugy-e, ez iszonyú? Elveszni úgy, mint ő... szent Isten... és a többiek, szegények! Ugy-e, nem csoda, ha ezek az iszonyatosságok egy kicsit megzavarták a fejemet? Rám emelte szomorú tekintetét, mintha választ várt volna.
Az egész száraz fa azonnal lángol és úgyszólván egy csepp füstöt se ad. Víz a kokeszlibe, víz a sajkába, amint egy kicsit megmelegedett, odatoltam Regina elé, hogy szakértelemmel mossa ki, míg én a földkerekség első ételének, a halhatatlan gulyásnak konzerves dobozát nemkülönben jeles szakértelemmel fölfeszítem.
Egy diarabig maga elé nézett. Olyan szomorú volt, hogy nem mertem megzavarni. Aztán felriadt és megszólalt: Ni, már egészen este van; gyerünk a cimborákhoz. Özvegy Berkiné, született Pankotay Marietta asszony, egy kicsit megdöbbent, amikor azon a bizonyos szép májusi napon, délelőtt tíz órakor, betoppant hozzá Bánky Dininé, a barátnéja, aki egyébiránt ritkán látogatta meg.
Az úr: Ohó, alig néhány napja, hogy rákaptam egy kicsit arra a „pártizásra"... Az asszony: S máris azt hiszi, hogy a spárga várhat magára nyolc helyett félkilencig. Az asszony: Vagy én. Hát nem mindegy az? Az úr: De mennyire nem! Az úr: Ej, mit a spárga!... te vagy jó, gyönyörüm, te! Az asszony: Hízelkedő! Ne higyje, hogy ezzel félrevezet. Ma nem hiszek magának; egyszer már szószegő volt.
Azután rémitő sok átvirrasztott éjszaka után előveszem ujra a könyvet s olvasom s egyszerre látom, hogy ez az egy sor bizony kevés. Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthonát, az egész világát az urának köszönheti, hosszabban kell hogy imádkozzék érette. A férfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotránkozott az asszony. Ne tartson butábbnak, tisztelendő ur, mint a milyen vagyok.
A csür nagy szája vasrácscsal volt elválasztva a világtól s benn egymást hajszolva tolongott egy egész csomó farkas. Rekedten ordítoztak, a mikor rájuk csapott a hideg szél s csak a mikor egy kicsit megszokták már a világosságot, mentek neki a rácsnak, vicsorgatva a fogukat és ordítva veszett módon, hogy megremegett bele az ember.
A Nap Szava