United States or New Caledonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A nagy lelki izgalom e feszült pillanatában is arra gondoltam, hogy valami roppant változásnak kellett végbemennie e szegény lelkecske egész törékeny lényében, különben nem tudta volna legyőzni az irtózatot, melyet azok iránt érzett... De legyőzte, el mert jönni, itt guggolt mellettem és csak a szája remegett. Egyébként mozdulatlanul és csendesen ült.
Lefekhetel, Regina, ahová akarsz, vetettem oda félvállról, miközben magam alá terített köpenyegemen elhelyezkedtem mérget vehetsz rá, hogy senki se fogja nyugvásodat megzavarni. Nem félek hangzott a sötétben a bosszús válasz. Hm... ha a hang nem csal, a kis vörös haragszik valamiért. Bánt valami? Nem. Azt gondoltam... Nyugodtan alhatsz, majd én vigyázok rád. Én is... Rám nem kell vigyázni.
Sehr schén!... Nagyon kedves, ha ezt a piszkos díványt nekem szántad. Dehogy szántam! Csak gondoltam, hogy hátha!... nem is olyan piszkos... Ráterítem a köpenyegemet. Köszönöm, ne terítsd rá a köpenyegedet, megleszek itt is, ahol vagyok. Abbahagytam a kínálkozást.
Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos úr is vele van. A nagyságos úr te vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt mondta: jaj, akkor nem adhatom oda a levelet... Micsoda levelet? kiáltott Sándor. Én is azt kérdeztem, hogy micsoda levelet? folytatá Atlasz úr.
Elmondtam azt, a mi a könyvben van s azzal már aludtam is. Hanem egyszer hazahozzák az én uramat az irodából. Kocsin, mellette ül a könyvvezető, velük szemben egy gyakornok s támogatják fölfelé a lépcsőn. Nyolcz hétig feküdt betegen. Hát ez mi? gondoltam. Az én uram beteg? Hát ez hogy lehet?
Hagyja, annak vége... Ennyit legalább vártam a familiájától. Anélkül nem alkuszom, Azt szeretném, hogy én járjak erre, arra, ahová én akarok, nyugodtan, hogy ne bántson senki, szeressenek. Gondoltam, hogy talán így megérem. No hát ez bolondság, ez semmi, ennek már vége. Majd beszélünk még róla, ha egészen elmulik. Most még bánt, fáj, ha hozzá érnek. Ha enyém lehetett volna a leány, meg a major!
Persze, becsületszavamra, barátom, nyugodtan elmehet... Ha én egyszer megigérem, mérget vehet reá... Elutaztam Meránba. Nem igen nyugodtan, mert az egész uton az asszony járt az eszemben, meg ott is. A mikor a fenyők alatt zörögtettem a csontjaimat, akkor is folyton haza gondoltam s éjjel néha arra ébredtem, hogy sikoltást hallok: Ferencz! segíts!
Azt gondoltam, hogy a többiek most is ott vannak... de nincsenek ott. Senki sincs ott... láttam. Igaz, hogy nem is lehetnének ott, mert minden összedőlt, leégett, korommá vált... de ha nincsenek odahaza hol lehetnek? Megmondjam neki az igazságot, vagy ne mondjam meg? Nem mondom meg. Elmenekültek és most valahol biztos helyen vannak. Elmenekültek... biztos helyen vannak... Nem mondasz igazat.
Ha a szerencse ellenünk fordul és úgy lesz... hogy szaladni kell mint ahogy néhányszor nekem kellett és épen akkor, amikor azt gondoltam, hogy teljes biztonságban érezhetem magam nem tudom, hogy ezeket a nehéz csizmákat nem kell-e majd lehúznod és a hátadon vinned. Efféle gyalázat énrajtam nem eshetik. Válasz nélkül hagyta az önérzetes tiltakozást és tovább sietett.
Az asszony: Egyék ebből a rántott bárányból szerencsére még nem száradt ki; Teréz nagyon ügyes leány; mit jelent az, hogy: "no, és?" Az úr: Várnám a folytatást. Az asszony: Egyelőre nincsen. Én nem fenyegettem magát semmivel sem, mert nem gondoltam rá, hogy fenyegethetném is. De én szótartó vagyok. Az úr: Hm hm!
A Nap Szava
Mások Keresik