United States or Estonia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az erdő ezen az oldalon van és nem a túlsón... dörmögte a másik. Bizonyos, mondotta határozottan a másik tulajdon szememmel láttam, hogy megdöglött... Feje berepült egy hasába, maga ott fekszik szélrül a saját lova mellett. És azt is tudom, hogy sok pénz volt nála. És az is bizonyos, hogy azóta itt még nem járt senki. Azért mondottam, hogy vissza kell jönni és megszerezni a pénzt.

Minek egyen meg mindent a férjem? Eleget esznek-isznak ők odafent Novoszádéknál. Hát nem igaz? Megtöltötte a lámpámat, Zelma néni? Nem töltöttem. Hogy máma korán feküdjön le, mert az éjjel későn tetszett megint haza jönni. Igaza van. Kár, kár, hogy aludni is kell. Pedig hát mi különbség van? Nincs fal a nappal és az éjszaka között. Csak tessék lefeküdni. Igy beszéltek.

A nagy lelki izgalom e feszült pillanatában is arra gondoltam, hogy valami roppant változásnak kellett végbemennie e szegény lelkecske egész törékeny lényében, különben nem tudta volna legyőzni az irtózatot, melyet azok iránt érzett... De legyőzte, el mert jönni, itt guggolt mellettem és csak a szája remegett. Egyébként mozdulatlanul és csendesen ült.

Jöjjön, aminek jönni kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás szörnyű gépezete megindul s végighengereli az ő keserű és szerencsétlen lelkét. Dömötör János, szobrászművész vagyok, most választanak be az Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a főkapitány úrnál harsogta oroszláni hangján türelmetlenül, méltatlankodva és elkeseredetten.

És ha a leányát magával hozza, azt is szívesen látják és külön szobát adnak neki, az apja mellett, a kastély felső emeletén, hol a vendégszobák vannak. Néhány nap mulva sürgöny érkezett Atlasz úrhoz Boglár Kálmán aláírással, hogy küldje ki hintóját az állomásra, a holnap déli vonathoz, melyen Boglár Kálmán meg fog jönni leányával, A hintómat?

Ha majd az ujságban olvasni méltóztatik, hogy őfelsége Feldwebel Galambos Árpádot az arany vitézségi éremmel kitüntetni kegyeskedett, tessék emlékezni, hogy az én vagyok Galambos Árpád, előbb Ganz, Pesten a Király-utcában, ahol finom rövidárú-üzletem van. Legyen szerencsém, ha Pestre méltóztatnak jönni, nagyon jutányosan, nagyon szolídul fogom kiszolgálni. lesz Galambos úr az Isten áldja!

Mikor lassan lefelé indult a vasfüggöny, dühöngve tiltakoztak az erőszak ellen s Tóth Balázsnak még a kis ajtó mögé is ki kellett jönni néhányszor, a mig lassan-lassan lecsöndesedett a tömeg. Odabenn reszketve esett le egy székre. Az igazgató szorongatta a kezeit s ugrált körülötte, simogatva még a pillantásával is ezt a csodaembert. No, ugy-e jól tettük, hogy kiástuk. Nagy dolog, óriási dolog...

Ennek a reménynek teljesültét várta Atlasz úr kétségbeesett szívóssággal. Meg fog jönni, meg kell jönnie, bíztatá Góg Ferencz is, ki ez idő alatt, szép bajuszos hugával gyakori vendége volt az Atlasz-kastélynak s karján több rendbeli kék foltot viselt ez ingerlékeny hölgy csípéseitől. Meg kell jönnie.

Különös hangzása volt a németségének, de csakhogy megszólalt. A furcsán bizonytalan, bámész mondhatni bamba nézése sem igen volt ínyemre, de legalább kinyitotta a száját. Ezzel az idegenszerű nézéssel egyébként nem tudtam tisztába jönni.

De ha az urak azt mondják, hogy megbírja... Az urak? Megvetőleg legyintett a kezével. Mit tudnak ahoz az urak? A rendőrök közül elő akart törni egy asszony, de nem bocsátották előre. Az egyik munkás felesége volt s csak most vette észre, hogy mire vállalkozott az ura. Sirva kiabált utána, mire látta, hogy az erőszakoskodás hiábavaló, a rendőrök nem engedik előre jönni. Ferencz, Ferencz!