United States or Qatar ? Vote for the TOP Country of the Week !
És ennélfogva tehát nemcsak az egész éjjelt töltöttem már el itt ebben az árokformán kikámvázott mélyedésben, hanem a rákövetkező egész napot is, a most lassanként leereszkedő alkonyatig... Ezen a dolgon aztán megint csak hosszasan elgondolkoztam. Mozdulatlanul, hanyatt-fekve próbálgattam végtelenül lustán működő értelmemet frissebb munkára serkenteni.
A harang enyhe, dallamos szava áhítatosan csendült végig a környéken; a nyugati ég sárgászöld kárpitja fölött pirosszélű felhőraj pihent, látszólag mozdulatlanul; azt a felhőcsoportot még elérék a nap búcsúzó sugarai. Amig az esti imádság tartott, olyan csend volt, mint a templomban. Azután az első hang megint az anyósé volt: Még jobban résen vagyok, ismételte nyomatékosan.
A vádlott szó nélkül összerogyott, s elterülve feküdt a földön halálsápadtan, mozdulatlanul; a hallgatóság felugrott helyéről s Klára és Juliska rémült kiáltással futottak hozzá. A közönség köréből egy orvos vált ki, s az élettelen testhez sietett és gyorsan felgombolva annak mellényét, szivére tette kezét, s hangosan mondá: Meghalt, ezt nincs ki fölébressze többé!
Ne-e-em dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és felkiáltott: Géza! Szervusz Géza! Szervusz Alice mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták egymás kezét és a hölgy azt mondta: Géza. Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt.
Lomha, fekete teste mozdulatlanul meredt ki a vízből, mint egy szörnyű, százlábú vízibogár. Az aedilis egyenesen neki irányította a csónakot. Nemsokára elérték a gályát, amelynek orrán a hold megvilágította a vörösbetűs fölírást: Isis Aemiliana. Az aedilis félkézzel a magasba emelte a súlyos lapátot, mire egy létrát eresztettek alá a hajó fedélzetéről.
Ez az óvatos csapázás majdnem egy teljes óráig tartott. Közeledvén a titokzatos házhoz, bevonultam az erdő sűrűbb részébe, a mindenfelé szétterpeszkedő bokrok közé és onnan vettem szemügyre a közelben kibontakozó épületet. Egyideig még mozdulatlanul várakoztam leshelyemen, azután kiléptem a sűrűségből és elindultam az épület felé.
Erre rögtön azt a természetes választ adtam magamnak, hogy az ellenségnek nincs oka bujkálni, ennélfogva bizonyosan a mieink közül próbál ezen az úton megmenekülni két ember, akárcsak én. Mozdulatlanul leskelődtem... Az emberek közeledtek... nemsokára már elfojtott suttogásukat is meghallottam.
Kopernikusz már ekkor megvolt győződve arról, hogy a Föld nem áll mozdulatlanul, hanem forog. Nyilvánosan ugyan még nem közölte, de barátai ismerték meggyőződését; általuk terjedt el a hír, hogy van egy lengyel csillagász, aki életét annak szenteli, hogy bebizonyítsa a Föld forgását. Sokan várva-várták a bizonyítékokat, mások kinevették.
Mozdulatlanul ülve maradtam. Künn a barlang előtt hangok törték meg az esteli csendességet. Egy nyers hang valami parancsot adhatott a legénységnek és erre egy másik alázatos hang válaszolt: Dobre, goszpodin Podponutschik!
Mire másnap reggel fölnyitottam a szememet nyolc óra volt, a nap már magasan járt s a fűszálakról fölszívódott az éjjeli harmat, Regina mozdulatlanul aludt. Természetesnek találtam, hogy ily mélyen alszik és örültem neki, a tegnapi kegyetlen kaland izgalmai után ez a kegyelmes álom helyre fogja hozni és ismét visszavarázsolja megkínzott tagjaiba az élénkséget.