Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 19.
Ejnye be sürgősen gondoskodol elutazásomról, mondá Boglár Kálmán nevetve. Azt gondoltam, hogy sietni fogsz elhagyni apám kastélyát, mivel már nincs több reparálni való kép a faluban, felelt Manó finoman és aristokratikusan.
Kik voltak ezek a fiatal hölgyek? Óh, szinész-kisasszonyok! Gondoltam. Szóval számíthatunk önre? Egy kicsit bajos volt nem-et mondani. Vidovics úgy tett, mint aki a fogorvos előtt meg akarja mutatni, hogy férfiasságát egy kis fájdalom még nem teszi próbára. Nem, nem teheti magát nevetségessé amiatt a rossz kis gyerek miatt. Természetesen. Köszönöm, hogy gondolt reám. Tehát a viszontlátásra.
Ugyan megvan-e még az Antónió? hányszor gondoltam rá, hogy majd írok neki, de hát nincsen lustább teremtés a kerek világon, mint az ember. Danol-e még az albán vitézekről, akik a nótában mindig menyasszonyt rabolnak, a gyakorlatban mindíg kecskét? Hát Ibrahim megszabadult-e már, vagy még mindig azt a sipkát hordja, amelyet mozsárban vasalnak?
Jól gondoltam ki dunnyogta vállait vonogatva Regina de nem tudtam végrehajtani, mert ennél a pajtánál az a csavargó egyszer csak elébem állt, mintha a földből bújt volna ki és megtámadott. Soha ezt azelőtt nem cselekedte. Azt hittem tréfál, de nem tréfált... megragadott és hiába estem körmeimmel az arcának... nem eresztett el.
Vörös volt... róka, mint én és épen olyan csúnya, mint én... Megint az iménti fürkésző figyelemmel nézett rám, mintha ennek a kijelentésnek megerősítését várta volna. Gondoltam, megvigasztalom szegény kis kócos vendégemet: Igaz, hogy a te hajad vörös, Regina fiam, de azért nem vagy csúnya.
Rubin, aki néha negyven-ötven forintos számlát is hoz mihozzánk, mindjárt eleintén elkezdett velem szemtelenkedni. Ugy látszik, hogy ki volt adva neki az utasítás. Tegezett s valami ponyvában hulladékpapirt hordatott velem hátra valami raktárba. Ugy? gondoltam magamban. Igy bántok ti velem? Majd megtanítlak én titeket.
Nem nagy virtus legázolni egy ilyen vézna kis teremtést, akinek talán fogalma sincs róla vagy, ha van is, szívesen elfelejti hogy az ő asszonyisága nemelég erős delej arra, hogy az értelmet csúffá tegye. Nem mondtam ki, amit így gondoltam... és roppantul meg voltam lepve, amikor a leány hirtelen ezzel a kérdéssel fordult hozzám: Ugy-e, ez azért volt, mert semmibe se vettél?
Az édes uraimra gondoltam, hogy hogyan mosolyogna, ha most látna ezzel a türelmi próbával az egész lényemben. Abban a pillanatban, amikor a bika hatalmas agancskoronája kezdett előretolakodni a tehenet környező bokrok között, halk neszt hallottam magam mögött. Hirtelen megfordultam.
Vártam, hogy folytatni fogja, de nem folytatta. Csak bámult maga elé és hallgatott. No, gondoltam, szépen vagyunk! A kihibbant szeg visszazökkenése alighanem elmaradt... a valóságnak szemtől-szembe való látása, úgy látszik, mit sem használt. Nem gyújtott világosságot a fejében, nem oszlatta el az elméjére boruló homályt. Szegény Regina, sajnállak de mi az istennyilát kezdjek egy félbolonddal?
Reggelre kelve nagy örömmel tapasztaltam, hogy a forróság valamennyire engedett és ami még jobban megörvendeztetett, az a bakancsom kegyes engedékenysége volt, alig éreztem, amikor felhúztam. Derék dolog! Egészen kényelmesen tudtam benne járni. Arra persze ebben a pillanatban nem gondoltam, hogy reggel az ember lába jelentékenyen kisebb, mint napközben, ha már munkában van.
A Nap Szava
Mások Keresik