United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Így kevéssé meg lett törve Szirmay lélekereje, s ha ez épen nem lőn is láthatóvá rajta, de legalább észrevehető volt, hogy nem csekély erőködésbe került neki nyugodt elszánást mutatni. Az udvar már puszta lett, s a közel templomból hangzott által a nép tompa zúgása, csak egy két hív cseléd álla még körülök.
Te magadra veszed a köpenyegemet és a holmiddal együtt utánam jössz. Verstanden? Ja, ja... verstanden! hangzott a nevető válasz, amely azonban hirtelen ismét aggodalmassá vált eredj odébb, míg fölveszem a köpenyegedet, de ne menj messze... Erre már nem is válaszoltam. Lassankint mindenhez hozzá lehet szokni még egy beteg elme kiszámíthatatlan ugrálásaihoz is. Nem leszek messze kijöhetsz.
Mit pletykázott? Biz én már nem igen emlékszem mosolygott kedélyesen az őrmester, miközben ismét óráját nézte fél tizenegy, lássunk a menázsi után! csak annyit tudok, hogy pletykázott. Olyasmi állt a firkájában, hogy a tanácsos urat »hölgytársaságban« találta. Hölgytársaságban? Abban. A dolog oly sután hangzott, hogy el kellett nevetnem magamat.
A névnapi meglepetés kérdésében is szépen megegyeztek s Atlasz úr a teljes összhang jeléül épen megveregette neje vállán a nagykendő-csomagot, a mi hosszú idő óta a gyöngédség legmagasabb kifejezése volt köztök midőn az öreg asszonyság örömtől reszkető kézzel az udvarra mutatott, honnan kocsizörgés, ostorpattogás hangzott föl és hangos gágogás, melylyel a ludak szétrebbentek a bevágtató lovak elől.
Halálosan kifáradva értük el a lankás tetejét. Visszanéztünk. Mélyen lenn, a homályban, égett a két parázsszem, de már nem volt benne semmi borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, lépésben indultunk lefelé a hosszú lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A Sirató mellé értünk. A zizegő sás feje koppanva ütődött össze a gyenge, simogató szélben. A falu felől szakadozott tülökszó hangzott.
Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s mindnyájan meglepődve bámultak ránk. Sápadtan, szótlanul álltunk ott a vakító lámpafényben. Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt üvöltés hangzott az országút felől. S a kivilágított terrasz előtt, mint valami elszabadult szörnyeteg, nagyokat ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, vörös automobil. Nem ült rajta senki.
Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetett „bizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.
De most egy zaj a barlang belső oldala felé vonta figyelmüket; úgy tetszett nekik, mintha lassan egy ajtó nyittatott volna meg, s nemsokára lassú léptek is hallatszának s midőn meredten és lélegzetüket elnyomva figyelmeztek foglyaink, egy «pszt, pszt» hangzott füleikbe. Ki bujkál itt a sötétben? kérdé Szodoray, még itt is haramiák leskelődnek.
Pedig amikor megkértél, megigérted a gyámomnak becsületszóra, hogy sohasem veszel többet kártyát a ke... A főhadnagy közbevágott: Igen, igaz! Nem is tudom, hogy esett: megtörtént, azt hiszem, egy kicsit mámoros lehettem. Mennyit vesztettél? hangzott a fagyos kérdés. Hm, hm! Kissé kellemetlen, kissé sokat. Annyit, hogy pénzt kellene felvennünk. Ha te aláírnál egy váltót szivem...
Úgy, hangzott az örvendő válasz hogy ha csak a fene megint bele nem üti az orrát ma elintézhetjük ügyünket az ellenséggel és aztán fel is út, le is... mehetünk haza. Ezt a kedves együgyűséget annyi melegséggel tálalta ki nekem a vasnak ez a kitűnő májsztere, hogy nem tudtam nevetni rajta.
A Nap Szava
Mások Keresik