United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Kibe szerelmes? kérdé az özvegy újra föllobbanó haraggal. A nevét nem kérdeztem, felelt Góg Ferencz félénken, de annyit tudok, hogy méltatlan hozzá. Maga ügyetlen vén mamlasz, mondá a bajuszos menyecske, összetörve drága napernyőjét. Ugyane tárgytól beszélt Atlasz úr is Manó fiával, midőn a kocsi távozása után fölfelé haladt vele a lépcsőn.

Az asszony nagyot sikoltott s mind a kettejüket egyszerre ölelte magához a férfi. És sírtak, fuldokolva, ujjongva, lenn pedig térdig vizben éljenzett a cselédség. Végre eszükbe jutott a nagy paraszt is. A vén Rettegi lejött hozzá s kezet nyújtott neki. A paraszt azonban visszavonta a magáét. A gazda meg volt bántva s mérgesen szólott reá. Mi baja Kovács Ferencz? Nem kéz tán ez magának?

Mikor aztán délben kiment az utczára, minden ismerőse azzal a hirrel jött szemközt, hogy a pármai fejedelmet saját palotája lépcsőjén egy ismeretlen ember mult ejjel agyonszurta. Ez időben az olasz politikai életben, mint tudjuk a tőr nagy szerepet játszott. Ez volt az a históriai tőr. Mikor Deák Ferencz hazudott.

Igaz, hogy most nem az apát-kanonok úr imponáló hangja hallotszott, mely nem annyira kérte, mint inkább leparancsolta az ég áldását a nap hősére és családjára; az apát-kanonok helyett most Góg Ferencz mondta a hivatalos felköszöntőt, s áradozó kívánságai úgy tele voltak elburkolt czélzásokkal, föntartásokkal, záradékokkal, kikötésekkel és mindenféle jogi fogással, hogy az egésznek hatása inkább nyomasztó, mint felemelő volt.

Mily csapás! mily szerencsétlenség! jajgatott az alázatos jogtudós, megragadva vendégének mindkét kezét. Isten hozta nagyságodat szerény házunkba, e szomorú alkalommal. Itt lakik még Lándsa Jenő? kérdé Sándor lihegve, rekedten. Itt lakik, oh nagyon is itt lakik! sóhajtott Góg Ferencz, barátságosan rázva vendégének fogva tartott kezeit. Itthon van? kérdé Sándor a ház felé indulva.

Kedélyes, ember volt az öreg Ferencz császár. Ha félre csapott ócska kalappal, kopott öltözetben végig sétálta a bécsi utczákat, a legnagyobb uraktól, le a legutolsó zsemlyés kofáig, a legnagyobb tisztelettel köszöntek az öregFranzl“-nak, ki azután a legjártasabb bécsi fiakker-dialectusban nem is késett a legnyájasabban viszonozni a szívből eredő üdvözleteket.

Haszontalan ember, de finom gavallér, a kinek ha elég pénze van, akkor nem haszontalan ember. Most pedig van elég pénze. Góg Ferencz pártfogásába vette s lehozta magával a sarlósi kastélyba. Micsoda! Itt van most? Ilyen közel hozzánk? Egy vonaton jöttünk, s mondhatom, az egész úton igen jól mulattunk vele. Pompás ficzkó!

Nem egészen, felelt Góg Ferencz félénken. De maga egészen bolond, mondá haragosan az özvegy. Mit ért az alatt, hogy nem egészen adtak kosarat? Az öreg Atlaszt nagyon boldoggá tette ajánlatom, majdnem hanyatt esett örömében és azt mondta, hogy te vagy a világ legszebb és legkedvesebb nőszemélye.

Kedves Lilla húgom, e jelenlévő gyászoló özvegy, folytatá Góg Ferencz, a mosolygó köpczös menyecskére mutatva, szárnyaim alatt nevelkedett és szerény háztartásomat vezette, midőn megismerkedett az akkor még nem boldogult Volkán Ádámmal. E dúsgazdag pénzfejedelemnek én valék jogi tanácsadója s évek hosszú során keresztül én alkalmazám a törvény szigorát vonakodó adósaira.

Atlasz úr és Manó nagy illendőséggel egész a lépcső aljáig kisérték vendégeiket s ezek semmit sem beszélhettek egymással. Csak annyi látszott, hogy Góg Ferencz nagyon fölhúzta vállait és igen bűnbánó arczot vágott, a bajuszos menyecske meg néha-néha nagyot rántott karján és egyáltalában ideges hangulatot tanúsított.