United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Éppen kiért a dunai töltésre, a védőgátra, amelynek a kanyarodójánál gunnyasztott a gátőr viskója. Eszébe jutott, hogy ott víz van a kútban; tikkadt volt, kivánta a hűs italt, arra tartott, nem kellett az útjából nagyon eltérnie. A gátőr, az öreg Pandur Gazsi, otthon volt s húzott is neki friss vizet szivesen. Éppen a vacsoráján rágódott volt, valami tyúkcombon vagy micsodán.

Megint csak azt kellett látnom, hogy ennél a mi öreg kapitányunknál atyaibb századparancsnok nincs sehol a világon képes megszegni a magasabb tilalmakat is, csakhogy fiainak kedvében járjon. Válságos órák küszöbén minden szeszes ital szigorúan tilos. Ennélfogva kiosztatja a maga titkos adományát sötétségben.

Atlasz úr a karszék előtt állt, az asztalhoz támaszkodva, s csak akkor változtatta helyzetét, ha vagy a száz perczent emlegetése, vagy az üzlet szó, vagy más efféle megfeledkezése az öreg asszonyságnak, fölboszantotta, mikor néhány lépést tett a szobában s lekapta fejéről bársony sipkáját.

Melyik lábom jár jobban ?! kiáltott a nagy vígságba esett apró népre. A szélső, nagyapám, kacagtak az unokák. Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő szélső, káromkodott mérgesen. De azért csak járta, hiába kérlelték a fiai, nem hagyta abba, míg ki nem dőlt. Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol horkolva aludt el a földre vetett subán. Másnap reggel aztán öreg Sinka György nem ébredt fel.

Az soha semmi különös dolgot nem csinált, csak épen egy nap kezdett el az udvar közepén a nagy napvilágosságban vonyítani, amidőn azt mondták reá, hogy lelket lát. Másnap meg is halt a mángorlókamrában az öreg Jóska bácsi, aki negyvennyolcban huszár volt, azóta pedig konyhaudvaros.

A palaczkokat Boglár Kálmán kerítette kezére s oly ügyesen ugratta ki a dugókat, hogy nem is pukkantak, a mi új boszúság volt Atlasz úrra nézve, mert a pezsgődugók durrogását mindig nagy büszkeséggel szokta hallgatni s még az öreg asszonyság is gyermekesen örült neki és előre befogta fülét a kezével. De most hiába fogta be.

Csak az öreg maradt nyugodt s olyan feszült figyelemmel kísérte minden mozdulatukat, mint a hogy a természettudós figyeli meg a tűre szegzett bogarat. Arra ott ni sokáig gyanum volt, de aztán rájöttem, hogy mégse ő volt. Sokkal nyugalmasabb természet. Ott balra az a másik, az ott ni, a melyik éppen a falhoz dörzsölődzik, talán inkább lehetett, hanem az sánta.

A doktor már túl volt ezen. A nagy csendbe elkésett ebédjét kanalazta. Valahogy mind és egyszerre, mintha látomást láttak volna. Képzeletük szinte erőszakkal hozta elő Ruzsinszkyt. Ujra ott látták ülni Kolár mellett. Kopott, de majesztétikus, mint egy száműzött öreg herceg. Mintha látnák tar és nemesszabású koponyáját.

S csak akkor szakadt föl mély sóhajtása, mikor a grófné már visszaült a hintóba s a pofoncsapott-kalapú kocsis megcserdítette az ostort az ágaskodó lovak fölött. A hintó elgördült, vissza Várad felé, ahol hosszabb látogatóban járt a bétsi grófné. Öreg Bessenyey György pedig nem sokkal ezután nyergeltetett, Nyakába vonta kopott décbundáját, fölfordult a lóra s nyomába vágott az elporzott hintónak.

És csakugyan, abban az esztendőben, mikor apósa, az öreg Joannovics Milán halála miatt nem tarthatták meg a József-napot, Horváth József belebetegedett a nagy szolidságba. Nem evett, nem káromkodott, s már attól féltették, hogy búskomorságba esik.