United States or Belarus ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az ügyvéd szemüvege alatt elhalványodott s mind a mellett mosolyogva kérdé: Szabad tudnom, mik lesznek azok a lépések, miket a grófné ez ügyben tenni szándékozik? Majd hallani fog róla ügyvéd úr. Ön ittlétem óta egyetlen kérdésemre sem válaszolt, s engedje meg, hogy a hozzám intézettre én is adós maradjak a felelettel.

Sándor! sikoltott Klára rémülten és erősen megragadva kezét, mélyen szemébe tekintett. Megőrültél? Tagadod, hogy egykor jegyesed volt? kérdé Sándor felelet helyett. Miért tagadnám? Nem tagadom, felelt Klára, leküzdve felindulását, nyugodt hangon. Honnan tudod, hogy az volt? Mindegy, akárhonnan tudom. Abból a forrásból többet is tudok.

Úgy vette ki az ifjú beszédéből, hogy helyesli azt, a mit Dózia tett; s az ő pártjára állt, sőt tanácsokat ad neki, mit és mit ne tegyen miatta. Ez igazán különös volt, s végére akart járni okának, mert Enyingi titkolódzása jutott eszébe. Tehát boldognak és helyén valónak találta őt? kérdé mosolyt erőltetve ajkára. Tökéletesen!

A plébános úr jött érte kocsiján és elvitte. Hová? kérdé ijedten Atlasz úr. Nem mondták, én meg nem kérdeztem, viszonzá János, hosszút köpve az ablakból, melyet aztán nagy lelki nyugalommal becsukott. Atlasz úr megijedt. Ez a hirtelen elutazás, a plébános társaságában, rosszat jelenthet. Meg kell tudnia, hova mentek. Sietett gyalog a faluba s meg sem állt, míg a plébániára nem ért.

Komor, megrovó, de kissé bizonytalan hangon voltak e szavak kiejtve, s a grófné gyors pillantással mérte őt végig, kinek öreg, ránczos arczát e tekintetre sötét szégyenpír borítá. Elment az eszed? kérdé azután tőle meglepetve. Így nem szokás rendez-vousra menni. Azonkívül tudod, hogy férjemet szeretem. Azt nem mondtam s nem is úgy értettem, de mire való ez az álruha?

Veronika meghatva tekintett anyjára, mert ily hangon ez nem szokott hozzá beszélni. Rosszalja, a mit tettem? kérdé lehangoltan. Dóziának legjobb lett volna a zárdában maradni. És Jakab? kérdé kitört szenvedélylyel a leány. Ő egész életére boldogtalan lett volna, holott nekem hatalmamban áll boldoggá tenni. Rövid idő mulva elfelejtené képzelgéseit és akkor... Azt hiszi, nőül vett volna engem? Soha!

Majd magához jön, viszonzá egykedvüen a gróf. Mit szándékozol vele tenni, cselekedni? Természetesen itt marad. Hova küldenénk ily elhagyatott helyzetben. Veronikának szeretetébe ajánlom, mert tudta nélkül nem lehet nálunk, s ő bizonynyal lesz iránta. És mivel okolod és magyarázod meg ittlétét? kérdé látható kedvetlenséggel Eszthey, ki nem helyeselte nejének ezt tervét.

És kifutott a szobából, ő is szabadulni akarván gyámja tanácsaitól, miket kedvetlenül fogadott és teljesített, de nem mert akaratának ellenszegülni, mert tudta, hogy jövője tőle függ. Dózia megpillantván a felé siető Klárát, már messziről nyájas mosoly ült arczára, mi oly bájossá tette különben is szelid kifejezésű vonásait, hogy Klára igazi szeretettel ölte meg. Hol jártál ily soká? kérdé tőle.

Hermance gondolkodva nézett maga elé. Van fogalmad róla, ki lehetett? kérdé a gróf. Sejtelmem sincs, de tudakozódni fogok utána. Oly különös, szórakozott hangon ejté ki Hermance e szavakat, hogy férje mindjobban meg volt lepetve, de azt hivén, hogy annak kellemetlen arról beszélni, elejté a tárgyat s kérdé: Mikor jön vissza Anika? Utolsó levelében azt irta, hogy pár nap mulva.

És mivel tölti idejét, ha egyedül van? kérdé Hermance érdekkel. Magam sem tudnám megmondani, viszonzá gondolkodva a kérdett s ajkán szelid mosoly villant keresztül. Azt hiszem, tünődöm valami fölött, a mit nem lehetne szavakba önteni, vagy olvasok és a fölött gondolkodom, vagy azt sem... Igazán, grófné, e kérdésre nem tudnék felelni. Ha tudnám, hogy szerelmes, érteném szavait.