United States or Grenada ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ilyen drágán megfizetett dicsőséget élvezett a fővárosban is, Manó fiának jóvoltából. Pompás szobában lakott, nagyszerű ebédeket evett, drága külföldi borokat ivott, kocsikázott, színházba járt, s előkelő fiatal urakkal ismerkedett meg, kik öregnek szólították és a vállára veregettek.

Ez mulatsága volt Kancsalnak s így nem sokat szabódott, ha mennie kellett valahová; többnyire a vasútra, vagy néha vadászokkal ide oda; azok még szivarral is ellátták s megkinálgatták egy pohár borral. Egyszer egy ilyen fuvarból kocogott hazafelé későn s mégis korán, mert otthon nem várták.

Rómában a színielőadások után sokszor megtörtént, hogy a meztelenséget látni kívánó csőcselék ráparancsolt a szinészekre, hogy a színésznőkről tépjék le a ruhát. Egyszer a híres, szigorú erkölcsű Cato is megjelent egy ilyen előadáson, de még a darab vége előtt eltávozott: talán nem akarta zavarni a förtelmes mulatságot, vagy talán megrémült volna tőle.

Az idei ötven pengőt a doktor urnak szántam. Tudom, hogy nem sok pénz, hanem egy ilyen magamforma ember nem képes többre. Arra kérem, hogy a mikor ideküldenek majd tőlem, hogy baj van, legyen szives azonnal az asszony mellé menni és segíteni rajta. Megteszi? Hogyne kedves barátom... Mondja becsületszavára. Nevetséges.

Olyan, aki már csak a bagós pipájában lelte örömét, s akinek minden harmadnap epeömlése volt. Az ilyen fáradt, beteg emberrel ki törődnék? A bojtárok törődtek vele legkevésbbé. Kivált az a kettő, a barna csikós, meg a szőke gulyás. Az egyiket Petinek hívták, a másikat Sanyinak. Amaz pejlovon járt, emez szürkén. A menyecske mindegyiket szívesen látta; de mindegyiket máskor.

Éppen az ablak alatt két öreg ur beszélgetett arról a hallatlan könnyelműségről, amelylyel manapság építenek s az egyik azt mondta, hogy meg kellene csapatni minden pallért, aki ilyen hitvány ember.

Két nap egymásután ez a két darab került szinre a nemzeti szinházban: „a czárnőés utánaaz észak csillaga“. A második darab végén egy jámbor családapa igy szól a gyermekeihez: No lássátok! Ilyen vak a szerelmes ember.

Húzd föl a sárczipőm s add ide az esernyőm. Ernesztine szó nélkül engedelmeskedett, mialatt kipillantott az ablakon, melyen át az égen sötét felhőket lehetett látni, mik vihar közeledtét jelenték. Hermance grófné készen volt s kezébe vette az esernyőt és indult az ajtó felé. Mit mondjak, ha a gróf haza jönne? kérdé Ernesztine. A mit akarsz... Mondd, hogy sétálni mentem. Ilyen időben?

Tudod, mennyire haragszik az ilyen alsórendű... izé... Üzletet akart mondani, de eszébe jutott férjének tilalma, mely egyszer mindenkorra száműzte szótárából az üzletet, s azért hirtelenében így egészítette ki gondolatát: tudod, mennyire haragszik az ilyen alsórendű Isten áldásáért.

Nem így szerettem én és nem így akartam, hogy szeressenek. Ugy éreztem, hogy már kínozom tapadásommal, a nagy vágyammal. Pedig azt szerettem volna, hogy élni se tudjon nélkülem; hogy elválhatatlan legyen tőlem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen bolondja lehet a férfi egy asszonynak. És hogy éppen én lehessek valaha az a férfi. Ha ezt emlegettem neki, mosolygott.