United States or Ukraine ? Vote for the TOP Country of the Week !


A fára azért nem tudtam felmászni, bármint gyötört is a kíváncsiság, hogy végre megbizonyosodjak a valóságról. Néhány pillanat múlva úgy tetszett, mintha az emberi hangok közelebbről hangzottak volna. Gyorsan körülnéztem. Rejtekhely után kell néznem, ha azt nem akarom, hogy itt lepjenek. Semmi kétség... a hangok közeledtek....

Akkor?... A barátom egy buja juharfára mutatott, amely lent zöldelt a parkban, vagy húsz lépésnyire tőlünk. Látod azon a fán azt a sárga levelet? kérdezte. Még nem is mondhattam, hogy látom, már eldördült a pisztolya. A sárga juharfalevél közepén kerek lyuk volt. Zulejka meg sem rándult. A durranásra felemelte a fejét s kinézett a parkba.

Mikor befejezte, szótalan álltunk, a tisztikar, s mi, akik díszőrsége voltunk a halottnak. Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde folytatása gyanánt egy komoly, katonás hang: Amen és vége volt az egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés. Pár hónap múlva megint mással tette magát nevezetessé.

Ismerősei bolondnak tartották, aki elérhetetlen dolgokon töri a fejét és azt ajánlották neki, hogy hagyjon fel rögeszméjével és vállaljon jövedelmezőbb munkát. De ő, habár a választóvízzel kevert gumiról is kisült, hogy nem tökéletes, nem hallgatott rájuk, haladt tovább a maga útján. Végül is a véletlen célhoz juttatta.

Valamennyien mást és mást óhajtanak s egyik csak a másik boldogsága árán érheti el azt, a mire vágyik, s egyedül Veronika az, ki valamennyiüknek fölötte áll, nem törődik saját érdekeivel, szivével és boldogságával, igyekszik boldoggá tenni azt, a kit szeret és azt, ki nála oly sokkal szerencsétlenebb helyzetben született, és semmije sincs neki az életből s az ifjúságból, szerelmén kívül!

Az ilyennek kése is van. És aztán mi lesz velem? Az imént mondta, hogy feleségül akar venni, hát akkor beleszólhatok.... Jöjjön, jöjjön... Huzta magával s a férfi megindult. Nagyon lihegett s kedvetlenül ment a lány mellett, a ki még mindig beszélt neki. Benn a városban, a ház előtt, a hova a lány fölment, kissé már megcsillapodva azt mondta, hogy csakugyan jobb igy. De mennyivel jobb.

A francia címirat zavarta; attól tartott, hogy roszszúl egészíti ki; pedig ha rosszúl adresszál akkor a fiú majd nem találja megkapni. Bizonyosan sóvárogva várja szegény a hazai híreket. A mama levelét! Gyuri bácsi hűségesen címezgette az ilyen leveleket, azaz: levelezőlapokat. Mert csak azt lehetett küldeni. De ilyet azután mindennap, minden áldott nap.

Egyáltalában oly kedves, előzékeny volt Dóziához, úgy az ügyvéd, mint gyámleánya, hogy az teljes szívből igazat mondott, midőn azt állítá, hogy boldognak érzi magát.

Megengedték nekik, hogy régi törvényeik legyenek érvényesek közöttük, vagyis, ha Olaszországból jöttek: az olasz, ha Franciaországból jöttek: a francia törvény, vagyis aki milyen országból jött, az ott érvényben állott törvény alá tartozott, mert ez biztosította a számukra üzletkötéseiknél azt a megszokott biztosságot, amiben otthon is részük volt.

A szomszédné derék, jólelkű, tapasztalt , megigérte, hogy akármikor lenne is szükség, rögtön átjön. Most igazán a szerkesztőségbe ment; kapkodva dolgozott valamit, amíg estefelé, a megszokott időben azt nem érezte, hogy ha csak egy másodpercre is, de látnia kell azt a másikat. Csak annyi ideig, amíg megmondhatja neki, hogy mostanában ne várja, nem jöhet; lehetetlen, hogy jöjjön.