United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egyáltalában oly kedves, előzékeny volt Dóziához, úgy az ügyvéd, mint gyámleánya, hogy az teljes szívből igazat mondott, midőn azt állítá, hogy boldognak érzi magát.
Alig evett valamit, keveset beszélt s legtöbbnyire Klárához intézte szavait, de komoly, mély tekintetű szemének pillantása gyakran elröpült Dóziához, ki hasonló elfogultsággal ült helyén s halvány arczának átlátszó bőrén kétfelől rózsaszin karikák égtek. Enyingi bajusza alá rejté mosolyát s majdnem diadalmat érzett erre a fölfedezésre.
Gondol még olykor Obrenné intézetére? kérdé Kardos, Dóziához fordulva. Ritkán... viszonzá zavarral és meglepetve a kérdett. Én pár hét előtt voltam nála, kis hugomat adtam az intézetbe, s akkor említé Obrenné, hogy önök mindketten több évet töltöttek nála. Csak Dózia, én mindössze pár hónapig voltam csak ott, a zárdában nevelkedtem, de ő kiskora óta Obrenné növendéke volt.
Növendékeimnek nem tilthatom el, hogy ne írjanak szülőiknek a történtekről. És tizenegyen vannak... A mit pedig annyian tudnak, az nem marad titokban. Hermancenek lesütött feje kifejezte, hogy a mit Obrennétól hallott, azt be kell látnia, mert annak igaza van. Mély, nehéz sóhaj röppent ki ajkán s Dóziához fordulva mondá: Végy köpenyt és kalapot, s menjünk!
A Nap Szava
Mások Keresik