United States or Slovakia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Aki nem tudta, hogy ezen az elrejtett helyen vizet talál, bajosan akadt volna a sűrűségben. A mi embereinket is csak a véletlen szerencse vetette ide. Míg a forrás felé bicegtem, megkérdeztem a hátam mögött lépegető Reginától, hogy mit látott ott... ahol volt. Nincs semmi mondanivalója? Nincs, hangzott az egykedvű válasz. Hm... hát ezen csakugyan semmit sem segített a közvetlen szemlélődés.

Egyszer aztán csakugyan csengettek 12 órára; de az öreg Kövy hallatlanná tette azt s tovább magyarázott éppen valami igen érdekes régi családról, nemesi diploma stbről. A juristák várnak 5 perczig; várnak 10 perczig az öreg csak magyaráz tovább és nem mozdul.

No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal sóhajtott keserves haragjában. Az asszonyok még arra sem méltók, hogy mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a fajtájuktól, becstelen nőstény valamennyi. De csak az első fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és igazságtalan.

A sors egyformán látogat mög mindönkit. Aki beleugrik, valamin elkeserödött, halálra szánta magát. De ha kivöszöd, újbul csak amellett marad, hogy tovább él. Azért hajós a hajós, mönnyön utánna. Ki mönnyön utánna, ha a hajós se mén utánna? Szótalan, helybenhagyó bólintások voltak a a felelet erre a beszédre. Hogy ez így van; ez csakugyan így van.

Nyugodtan tekintettem és épen oly nyugodtan fordítottam neki hátat, amikor vézna alakjához képest aránytalanul kifejlett nagy mellei kiduzzadtak az ingből és a következő pillanatban az ing is átfordult a leány soványka hátán. Levetette, hogy kimossa. Ott vagyok-e még, vagy nem vagyok nem látszott észrevenni. Ugy tetszett, hogy ebben a percben csakugyan nem volt rólam tudomása.

A község vagyona elvégre is nem arra való, hogy egész bizottságokat küldjenek ki egyszerre s úgy lehet, nem is lesz kész akkora a vályú. Ez okból még egyszer kiküldötte a pusztára Okotics Szimót, hogy tapasztaljon mindent körül. Inkább egy embernek fizessék a napidíjat, mint négynek. Szimó kiment, Szimó bejött s jelentette, hogy csakugyan át lehet már venni a vályút.

Az írnokocska megemberelte magát; sziszegve lódult nyeregbe és minthogy csakugyan lovas volt, meg is ült most már, ámbár bőgőnek nézte a csillagos eget, olyanokat fájdult a dereka. Se szólt, se beszélt, végigvágott a lován; még meg is sarkantyúzta. Ugy eliramodott tehetetlen dühében, hogy csak úgy porzott utána a puszta.

Csak azért beszélek, hogy ne menj el. Amíg felelsz a kérdéseimre, addig tudom, hogy itt vagy és nem vagyok egyedül... Hallod, hogy mosok? Most épen a szoknyámat mosom. Ráfér... Nu, ja... ráfér. Ezt én is tudom. Egy darabig csend lett. A kis vörös csakugyan szorgalmasan mosott, mert ugyancsak nagy zajjal paskolta a vizet. Eközben mintha valami vékonyhangú dudolást is hallottam volna.

És ekkor történt meg az, hogy a mikor az öcscse már nagyon durván szidta, a vén fiu fölkapta az egyik nagy könyvet s agyon akarta csapni a finom uri boltost. Szerencsére nem sok uri dáma volt az üzletben éppen abban az órában. A vége pedig az lett a dolognak, hogy egyszer csakugyan a szivére ment az öreg asszonynak a viz. Az öreg Glubovitz már vagy három nap óta mellette volt a szanatóriumban.

Annyi csillagot úgy sem tud kigyújtani az Uristen az égre, mint amennyi mezőrendőri kihágás van az ég alatt, ennélfogva János belekavarodott egyik lábával egy mezőrendőri kihágásba. Jánost följelentették, Jánosnak pecsétet küldtek ki a tanyába a hivatalosok és János azt mondta, hogy csakugyan nem hiába álmodott tegnapelőtt a nagy koleráról, de lám, már meg is történt a szerencsétlenség.