United States or Moldova ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nos, majd meglátjuk... viszonzá az órára pillantva Eszthey, ki nem tudott hosszasan egy tárgynál maradni. Veronika még oly fiatal, hogy évekig várhat erre az újkori Hamletre, ki tünődik, okoskodik, álmodozik, de talán nem fogja azt mondani Veronikának: menj kolostorba Ofélia!

Az utóbbi időben majdnem elhidegültek egymás iránt, de hogy mi volt ennek az oka, meghatározni maga sem tudta, talán leginkább az, hogy Enyingitől többször hallá, miként azok számítanak , mint Veronika kérőjére!

Én pedig szeretném tudni, hogy miféle alkalommal pillantottál belsejébe, melynek következtében oly nagy dicséretekkel halmozod, mit eddig soha sem tettél? Jakab elmondá neki a közte és Veronika között lefolyt párbeszédet. Ezért hivott és fogadott téged Veronika? Mily nagyszerű jellem! Te nem is sejted, mibe került neki az, hogy Dóziát ajánlá neked nőül.

Dózia két nap óta volt Esztheyéknél, s Veronika annyira megszerette, hogy egész idejét vele tölté, és boldog volt, hogy egy ifjú társnőt nyert benne, kivel kedve szerint cseveghetett, s ki nagyon eszes, művelt és szellemes társalgó volt. Mihelyt biztosságban látta magát a palotában, kedélye lecsillapult.

Igy mindketten boldogtalanok lesznek, s én úgy ismerem őt, hogy nem fog e határozatba belenyugodni. Nem fogom őt többé látni s megnyugszik a sorsban és elfelejt. De Veronika nem osztotta ezt a nézetet, némán, tagadólag rázta meg fejét, s gondolkodva szögezte a szőnyeg virágaira szemeit. Azt hitte, nem fogja tudni elfojtani zokogását.

Azt hiszem, untatták őt vendégei, s egyszerüen megszökött tőlünk. És milyen az új birtok? kérdé Veronika egykedvűséget tettetve, holott keserűséget érzett szivében arra a hírre, mit atyjától hallott. Oroszlay a fővárosban volt, s ők nem tudtak arról! Remek vidék, felséges táj! Nem csodálom, hogy Jakab első látásra beleszeretett, viszonzá Eszthey szórakozottan.

Most azonban, midőn leánya jövőjét kellett egyengetni, annak boldogságát megmenteni, egyszerre eszébe jutott mindaz, mit férje ellene vétkezett... Ő türt, szenvedett, de Veronkát nem akarta kiszolgáltatni a sors szeszélyének, s elhatározta, hogy küzdeni fog a fenyegető veszély ellen, és elejti Dóziát, kiért annyit áldozott, annyit rettegett és nyugtalankodott, de most meggyülölte őt, mert mint a hogy annak anyja egykor elrabolta tőle férje szerelmét, úgy most leánya készül megrabolni Veronika boldogságát...

Szóljon, legyen hozzám őszinte, édes Dózia, folytatta meleg, kérő hangon Veronika, égve a vágytól beszélhetni és hallani Oroszlayról, kinek nevét már hetek óta nem ejtették ki Esztheyéknél, s szülői kerülték arról a beszédet. Oh, grófnő, ha mernék róla beszélni... viszonzá akadozva a leányka, s szemei egyszerre könyesek lettek.

Veronika és mondd el élményeidet: hogy mulattál? kik voltak Csetneken stb., kérdé maga mellé vonva leányát a grófné. Levélben már mindent megírtam, de különben talán Oroszlay is beszélt az ott történtekről? mondá bizonyos feszültséggel hangjában Veronika s tekintete nyugtalan kérdéssel függött anyja arczán.

Már nem is mégy vissza? kérdé Eszthey. Ezuttal nem. Hosszabb dolgod van Budapesten? Néhány hónapra Angolországba megyek s előbb ügyeimet kell itt elvégeznem. Úgy a férj, mint a arczán megdöbbenés látszott e kijelentésre. És mit csináltak mindent Csetneken, hol az idén, mint Veronika írja, szokatlan nagy társaság gyült össze? kérdé gyorsan Hermance, hogy megdöbbenését titkolja.