United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szóljon, legyen hozzám őszinte, édes Dózia, folytatta meleg, kérő hangon Veronika, égve a vágytól beszélhetni és hallani Oroszlayról, kinek nevét már hetek óta nem ejtették ki Esztheyéknél, s szülői kerülték arról a beszédet. Oh, grófnő, ha mernék róla beszélni... viszonzá akadozva a leányka, s szemei egyszerre könyesek lettek.
Nincs, ezredes ur, a mi arra való volna, még fiatal; volna egy, de az az anyám kedvencze, nem adhatom el. Egészséges ő nagysága? Az, igen... Hallottam, hogy gyöngélkedett. Meghütötte magát, de most már jobban van. Akadozva beszéltek. Csak az arczára kellett nézni a fiatal Kadarnak s rögtön látni lehetett, hogy nem azért jött, hogy az anyjáról és a lovairól beszéljen.
Nem, én nem félek, kezdte kissé akadozva; de azután mindjobban belemelegedett, nekibátorodott. Én nagyon szeretem a pusztát, a magyar pusztát; nekem ez a gyönyörű rónaság olyan sokat mond... el nem telnék vele sohasem... A gróf csudálkozva merült szemével a leány arcába. Milyen érdekes, finom arc, gondolta; és milyen őszinte nyilt lélek, milyen igazán leányos.
Megdöbbenve, megrendülve mentem szobámba, s azon tünődtem, mit tegyek? Éreztem, hogy ott nem maradhatok, de nem lévén senkim e földön, iszonyú félelmet és bizonytalanságot álltam ki, míg végre elhatároztam, hogy... Ide jösz, folytatta Hermance Dózia félve kiejtett és akadozva előadott, félbenhagyott szavait.
A betűk összefolytak szeme előtt; csak nehezen akadozva tudta elolvasni a néhány sort, a legaljasabb csalás sorait. Lándsa Jenő neve volt a levél alá írva s a forró, a boldog, a kielégített szerelem hangján írt hozzá, mintha már többször találkoztak volna a faluban s mintha atyja is szövetségese volna szerelmöknek; új találkozásra hívja ma estére s férjéről gúnynyal és szánakozással beszél.
A Nap Szava
Mások Keresik