United States or Gibraltar ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hogy kereshetett az engem napokig, míg végre belenyugodott, hogy egy darabig nem fogjuk, egymást látni. Hm... de hátha soha többé nem fogjuk egymást látni? Lám, lám... ez eddig eszembe sem jutott. Igazán egy pillanatig sem gondoltam eddig, hogy voltaképen ez az eshetőség sincs kizárva... Most, hogy eszembe jutott úgy éreztem, hogy semmi hatással sincs reám.

Magam sem tudom okát adni, hogy miért, de az első pillanatban mintha még bizonyos elégedettséget is éreztem volna. Az járt a fejemben, hogy egyidőre ismét belecsöppenek az emberek közé és töméntelen fa, a tót és polyák parasztok, nemkülönben az erdei vadak helyett embereket, városokat, szóval életet fogok látni, amelyből éveken keresztül ki voltam közösítve.

Vigyázva, nehogy a legkisebb zajt okozzam, behúzódtam a forrás közelében levő mogyoróbokrok áthatlan sűrűségébe, s ott csendesen lekuporodva lestem, hogy mi lesz? Félelmet sohasem éreztem, ezzel a visszás ajándékkal nem nyomorította meg idegrendszeremet a természet, csak nagymérvű izgatottság lett úrrá rajtam.

Vajjon hová üthetett? Messzire nem, az bizonyos... Úgy éreztem, suttogta egész testében remegve hogy belénk ütött... Nézz ide, fogd meg a kezemet azt hiszem, megbénult... Ugyan! De igen, azt hiszem... Amikor meggyőződött róla, hogy nem úgy van elhallgatott. Én sem beszéltem. Mozdulatlanul, némán kuporogtunk megint valami félóráig a ponyva alatt.

Úgy éreztem magamat, mint akit fájdalmas gyász ér, valamely kedves ismerős, vagy jóbarát elvesztése.

Semmi hajlandóságot nem éreztem, hogy azok között a falak között keressek éjjeli szállást. A kimondhatatlan piszok és rondaság, amit e bemocskolt kastély valamennyi szobájában láttam, még most is émelyített. Szinte érezni véltem a rettenetes bűzt, mely akkoriban orromba marta magát és napokig bántott.

Ha máskép nem megy, akár a nyakam kockáztatása árán is. Lehetetlenségnek éreztem, hogy másnap reggelig ebben a bizonytalanságban töltsek el egy éjszakát. Megmarkoltam hűséges Mannlicheremet, belenyomtam egy tele magazint és fölemelkedve ültő helyemből, ezt mondottam a mindenre feszülten figyelő kis vörösnek. Maradj itt, Regina, nekem el kell mennem, de hamarosan visszajövök.

A rajtam levő ing meg alsónadrág épen úgy rászorult a szappanos vízre, mint jómagam. Hát igenis, hogy hadjáratban ez a legdrágább gyémánt: egy szép tiszta ing. Aki még nem viselt testén négy-öt hétig egy inget annak fogalma sincs róla, mekkora mesebeli drágakő egy szép tiszta ing! Kilenc óra tájban magamra húztam takarómat és lefeküdtem. Teljes biztonságban éreztem magamat.

Éreztem, hogy a szívem nagyot dobban... Micsoda maga, fiam, civilben? kérdezte odavetve. Erdész vagyok, ezredorvos úr. Szeret vadászni? Igen. Hát ez egy kicsit most már lassabban fog menni, folytatta mosolyogva az ezredorvos hivatalát azonban egy erős bot segítségével akadálytalanul elláthatja. Lehunytam a szemeimet.

Úgy megörültem neki, mint valamely becses ajándéknak. Módfelett nagy és sürgős szükségét éreztem a víznek, melynek tisztító áldásában napok óta nem részesülhettem. Ezt civil ember nem igen érti, körülményesebb magyarázattal azonban nem szolgálhat a katona anélkül, hogy a jóízlést ki ne végezze... Kiválasztottam egy odvas, vén égerfát és gyors kézzel kitakarítottam az odu törmelékét.