United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azt akartam, hogy még jobban tessem neki; hogy még jobban szeressen; hogy erdei kirándulásain is megszokjon és nélkülözhetetlenné váljak neki. Hogy mindig ott lehessek mellette. Ez sikerült is, mert ma olyan vadász vagyok, mint akármelyik férfi.
Itt vagyok egy amúgy is félig vad emberrel ebben a végkép elhagyatott erdei magányban, s ez az ember az elárult állati szerelem őrületével vívódva, már-már végkép elvesztette az eszét!... Megborzadtam. Rettenetesen féltem. Nem törődhettem többet a szarvassal. Ösztönösen fordítottam neki a puskám csövét és rákiáltottam. ...Azt hiszem a hangomban semmi nőies sem volt.
Direkció a Morelli-féle Graben és a nyírfám! Elindultam. Az erdei forrás vizéből, amely mellett el kellett haladnom, nem lehetett inni, annyira zavarossá tette a tegnapi zápor, meg a beléje hullott mindenféle giz-gaz. A fű is egy latyak volt bakancsom alatt, hiába kerülgettem.
Közönséges, újabb képződésű, sziklabarlang volt ez is, mint az erdei barlangok általában. Bejárata két szűken összehajló szikla közt medvének való, benn azonban eléggé tágas és ami fő száraz. Az ilyen helyen szokásos nyiroknak sehol semmi nyoma. Ez volt az egyetlen érdekesség, ami megragadta figyelmemet.
Nyoma sem volt abban sem a hajnalban kezdődő munka áhítatos buzgóságának, a verejtékező alkotás diadalmas fáradságának, az esti pipázgatások, a jólelkű és egyszerű cimborák közt való muzsikálgatások, kuglipartiek és erdei kirándulások, vasárnapi sörözések és ezüstös holdvilágnál végzett halászgatások idilli örömeinek.
Menekülés egy közeledő őrjárat elől. Az erdei barlang. Kétségeim vannak, hogy ellenséges őrjárat elől menekültem-e, vagy szégyenszemre a mienk elől? Mindenáron bizonyosságot szerzek.
Ilyen bólintott fejével a leány megiható víz csak az erdei forrásban van... abban, ahonnan eljöttünk. No most... mi legyen? Ennivaló nélkül meg tudok lenni ha muszáj akár három napig is, víz nélkül egy napig sem. Az étel sem olyan, hogy ne kívánja a vizet.
Fülledt nyári este volt s Balázs, a pérpagonyi erdész, lassan bandukolt hazafelé az erdei ösvényen, amely kacskaringósan vezette végig a sűrűségekkel és tisztásokkal tarkított pagonyban. Egész nap talpon volt s most már jól esett volna otthon egy pohár hideg savanyúvizes bor mellett megpihenni.
Regina, simogattam meg sápadt homlokát tréfa volt, kis Regina... ne haragudj... Megérkezés az öreg nyírfa alá. Beleesem a »Feld Fieber«-nek nevezett lázbetegségbe, nem találom sehol helyemet és minden fölingerel. Megint az erdei barlang. Diadalmas szerelem. Rejtélyes eredetű lövés ér a »Pokoltorok« felől, mely összezúzza bokámat; Regina megment. A leány nem válaszolt.
Ha nehéz sebet találtam volna kapni, bátran kilehelhettem volna a lelkemet, mint az erdei vad... senki sem tudta volna, hogy elpusztultam. Azonban nem pusztultam el, sőt úgy látszik, elég könnyen kerültem ki a tegnap esti véres táncból, egyetlen gyalázatos ütés árán, amely ebbe a gödörbe vágott és itt is marasztott. A tarkóm körül volt a hiba.
A Nap Szava
Mások Keresik