United States or Senegal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az amerikai földterületeken éppen a Panama-csatorna környékén gyötri, kínozza ez a betegség az embereket, a csatornaépítők tehát elsősorban arról gondoskodtak, hogy a sokezernyi munkást a sorvasztó sárgaláz veszedelmétől megóvják. A betegeket elsősorban olyan házakban helyezték el, melyekhez a moszkitók nem férhettek.
Nagy főhadnagy urat tehát elég kényelmesen szállásoltam el, nyilván meg lesz hathatós protekciómmal elégedve, ha ugyan ebben az életben valaha még találkozunk. Ez az ádáz hadivihar úgy szerteszét szórja egymás mellől az embereket, mint a szélvész a faleveleket. Igaz, hogy némelykor össze is tereli, mint ahogy például most engem is ennek a jóravaló Heiszer bácsinak közelébe terelt. Igy-e!
Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu volt. Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit: „Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“ 1 arany. Junii.
Nem a tisztesség miatt, kérem, hanem inkább a hitelért, mert a tisztesség jó az üzletben. Tessék elhinni, hogy semmi sem fizeti ki jobban magát. Ezt dudálom ennek a szerencsétlennek is... Mert szerencsétlen, kérem. Hiszen ha az ilyen embereket se akasztják fel, hát akkor mire való az akasztófa?... Ez az ember tudniilik arra való szimattal dolgozik, hogy micsoda-forma vevő jön be a boltba.
Meglepetve és megrémülve kérték a vele lévők, hogy az Istenért, vigyázzon: mit beszél, de ő még mérgesebben kiáltozá: az a tudatlan nádor! most már tudakolni kezdek, hogy hát mért haragudott ugy meg a nádorra? mire felelé, hogy Diószegen mindig boszusagot és bajt csinál neki az ott lakó, az a gonosz nádor; s midőn kérdezték: de hát miféle nádor az? felelé: F.... Nádor, a fiskális; tudniillik akkor kezdték a Ferdinánd nevü magyar embereket Nándornak nevezni.
Egy pillanatra felbukkant előttem Morelli kapitány úr is. Kivont karddal, sapka nélkül lihegett a sorok között. Látszott, hogy holtfáradt, s már végső ereje megfeszítésével próbálja nyugalomra inteni a nekivadult embereket. Ruhig, fiacskáim, ruhig! Csak nyugalom... nem elhamarkodni... Senki sem hallgatott rá.
Ha mosolyogva ment el mellette egy munkás, gyanakodva nézett utána s ugy fürkészte az embereket, mintha a lelkükbe akarna látni. Ez nyomta is szegény fejét nagyon, olyan volt, mintha mindig fáradt lenne. Azt is hitte, hogy megvetik.
Csak tudnám, hogy nem leskelődik-e ott lenn egypár kucsmás... Schwein... Ilyen messzire nem csatangolnak. Tévedsz! Elcsatangolnak ezek akármilyen messzire, ahol rabolni lehet, vagy azt remélik, hogy arra vetődő embereket kirabolhatnak. Mit kockáztathat az ilyen szökött katona? Legfölebb a bőrét. Ez pedig már csak félig az övé. Van ezek között is jóravaló ember.
Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, és öccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá menekülve, mindeneknek csudájára épen és sértetlenül maradtanak, és az ő kétségbeesett lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, hogy tüstént az omladékok eltakarításához fogtanak. Szörnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan.
Én hát! s most már valami dacz is vegyült a szavába, kezdte megvetni ezeket az embereket, a kik nem tudják megérteni. Hát a szegény apád vajjon mit szólana hozzá? Nem szól ő már semmit. Vette a kalapját és indult. Már a járásán is látszott, hogy egy nap alatt nagyon sokat vénült. Támolygott s alig találta meg a kilincset.
A Nap Szava