United States or Colombia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megvárom, míg visszatér, mondá Oroszlay, s mosolyogva látta távozni a detektivet, ki sietve hagyta el a szobát, hol a gróf újra álmodozásaiba merült s majdnem remegve a boldogságtól gondolt arra, hogy mily közel van végre vágyainak megvalósulása.
És amikor egyszer azon a legritkább véletlenségből adódott magános délutánon egyedül értelek, és a divánra nyugtatott félig mezítelen karod elvette a megmaradt eszemet, akkor sem bírtam szerelemről beszélni, hanem félénken, fájdalmasan, nem tudva mit teszek, ráomoltam a karodra, akkor a te „szegényedet" nem volt lelked eltaszítana hanem ott maradtál borzongva, remegve, szemedet lehunyva Boriska, igy volt e?
Mi fölött töprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester. Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve. Mit hallanék! A tűz bömböl az athenorában! felelé kedvetlenül. José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot gyúrta. Min tünődöl? Ki vele! Mi az? No, hát megmondom!
Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett szét... a másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű visítása, olyan kiáltással rohant az athenora felé. A nagy titok föl van fedezve! Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak mozdulatlanul bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén ragyogó, csodálatos sugárzású bíborvörös követ.
A város tornyai feketén meredtek bele az égbe, mint valami magas, szimmetrikusra formált árnyak s mintha ugy inogtak volna jobbra-balra, mint a jegenye, ha szél fuj. Ettől megijedt s remegve szólott a kocsisnak, hogy gyorsabban hajtson.
A tábornok szava élesen süvített át a zsivajon: Szuronyt szegezz! Előre! A megingott hadsorokból alig egy század teljesítette a parancsot. A tábornok az indulattól remegve rohant velük előre.
LESBIA: S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? LENTULUS: Ajkam csókol és a szivem szeret, Testem forró, szent mámorban remeg, De az agyam LESBIA: Mondd ki, remegve futsz A vész elől s csókom nem élvezed. LENTULUS: Mikor látok vonagló, bús szivet, Melyet gyötör halálos fájdalom: Jéggé dermed a csókod ajkamon.
Jó munkáju, józan ember, a ki egy szoknyában vette magához a kis leányt és bebutorozkodott, a maga emberségéből, meg éves lakást tartott kétszáztiz forintért. Mikor ujra el akart menni, az asszony a nyakába csimpaszkodott, lehúzta magához és remegve csókolta és suttogott neki. Estére talán itt lesz. Állj meg majd az ajtóban s hallgatózz. Majd rikkant egy nagyot. Gondolod?
Vajjon hová üthetett? Messzire nem, az bizonyos... Úgy éreztem, suttogta egész testében remegve hogy belénk ütött... Nézz ide, fogd meg a kezemet azt hiszem, megbénult... Ugyan! De igen, azt hiszem... Amikor meggyőződött róla, hogy nem úgy van elhallgatott. Én sem beszéltem. Mozdulatlanul, némán kuporogtunk megint valami félóráig a ponyva alatt.
A Nap Szava
Mások Keresik