United States or Papua New Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !


Csak úgy, mint mindig. Viszonzá Kristóf mester. Szappanlelkű gazember, hogy válnék minden szó borotvává, s hasogatná össze áruló gégédet. Jól tudom, hogy a tanács kivánatjára meg akarsz ma ölni, de nem félek, te nyomorú habkavaró, ez a hála jótettemért? Riada a haramia Pióczára, ki elbálványult a hallottakra. Uram irgalmazz, ennek az embernek spiritusa van, mint Teophrastus Paracelsusnak.

De legalább az az egy bizonyos, hogy a tatároknak kutyafejük nincsen, kár, hogy ezt Kordován mester s a nagybányai többi vakhitüek nem láthatják. Ezen bölcs okoskodásból kiki megismerheté Piócza Kristófot, előbb nagybányai, most krimi fejedelmi udvari borbélyt. Csak egyfelől tartozunk számot adni: miért neveztük légyen tudniillik a becsületes borbélyt árnyéknak?

Hajnal előtt kopogtata a misztótfalusi korcsmáros ivó szobája ajtajára, de ez foganat nélkül maradván, hatalmas zörgetéshez fogott e szavakkal: Kristóf mester keljen föl! már kakasom régen reggelt mondott a hajnalnak, kegyelmed az első misére Nagybányán akart lenni, de ha nem siet, a papot sem kisérheti ki.

Roppant haragos volt a derék mester az egész mindenségre. Ebbeli elkeseredett hangulatában mindenkit letegezett, s kifejezéseinek egynémelyike vetekedett borsosság dolgában a legerősebben megfűszerezett gulyással is.

Nem félelem volt ez, hanem valami furcsa borzadály attól a jövendőtől, melyet a mester rövid megjegyzése hirtelen szemeim helyesebben szólva a fantáziám elé rajzolt. Láttam magamat, mint mankóra szorult féllábú nyomorékot... Még a szívem is összeszorult. Árkaink frontjában most mindenütt csendesség lett.

Nyilván arra gondolt, hogy a legények bizony nem mindig nyúlnak tiszta kézzel a sebhez és könnyen bepiszkolják. A mester maga kötözte le sérülésemet. És ezt is oly ügyes kézzel »eszközölte«, mintha egész életében mindig effélével foglalkozott volna, pedig nehéz keze volt! Mint egy súlyos pőröly. Mégis oly könnyedén dolgozott a lábamon, hogy jóformán nem is éreztem az érintését.

Unta, gyűlölte, elátkozta az emberek hódolatát, kiváncsiskodását és bizalmaskodását és összeborzongott, amikor tárlaton, utcán, szalonokban, még a templomban is utána suttogták ezt a szót: A mester! Ilyenkor megszökött és néhány órára visszaállitotta eredeti énjét magához való primitiv környezetbe.

A kapitány azonban cigarettával és pohár likőrrel kinálta. Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen kezekbe sodorta önt ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással, miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a művész szeme előtt.

A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, de rideg, elutasító hangon. Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban szabad tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári urunk gyóntatója vagyok! Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt a válasz.

Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőköszörülő és aranymíves is hozzájuk csatlakozott. Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz? Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kik magukat bölcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangöntő. Igaz a!