United States or Malawi ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mit koczkáztatok? gondolta bizonyos daczczal, ha rajtakapnak a szökésen, a grófné és a komorna tudják, hogy nem vagyok tolvaj s legföljebb dorgálást nyerek és visszavezetnek szobámba. A ház úrnője hozott ide titokban, nem akarja, hogy tudják a palotában kilétemet és ha tudatják vele, hogy el akartam menni, ő nem fog lármát csinálni!
Erősen domborodott homlokának vastag erei, kéken dagadozva, hirtelen kitörő indulatokat jóslottak, minek sötét szemei nem annyira villogó, mint égő tekintete állandóságot adott, szája körül és ajkain igen kitünt volna egy bizonyos jószivűség, ha azt bajusz és sűrű szakáll nem fednék.
Vele is jár a polgármesterséggel, hogy csak azt hallja meg az ember, amit épen akar. E tudománnyal fölszerelten járultam mindig az olaszok elébe. Sohase tettem ezt bizonyos alázkodás nélkül. Szent Isten, ők már mennyi földet jártak be, hol mindenütt hagyták lépteik nyomát: magam akkor nagyobb hegyet nem láttam még, mint a város lapos oldalában levő akasztófadombot. No és tetszett ott minden.
Nem volt fris talentum, nem hozott új növényeket és virágokat új színekkel és illatokkal. Nem az anyaföld ősereje tolta ki gondolatait. Olyan volt csak, mint a «sprudel» vize, hogy a mi idegen tárgy beleesik és az ő koponyájában megmártódik, az az ő patináját nyeri s a hervatag szegfű is bizonyos művészi kéreggel bevontan a kövek maradandóságát veszi fel.
Te tudod, kit értett a grófné! kérdé csodálkozva Obrenné. Tudom, de nem közlöm veled. Valamint semmit sem fogsz ezentul tőlem megtudni, mert nem vagy az a megbizható egyén, kinek tartottalak. Haragszol rám? Nem bizom benned, mert eljár a szád s nem tudod megitélni, mit és mennyit lehet bizonyos dolgokról mondani. Mi rosszat mondtam a grófnénak?
Istenem! kiáltott föl elhalványodva Hermance és azt gyanítom, sőt bizonyos vagyok benne, hogy védenczem ennek az embernek a kezébe jutott. A fiatal gróf vonásain élénk csodálkozás, sőt megdöbbenés látszott. Nem értem, grófné, kérem, magyarázza meg szavait.
A társaitól teljesen elütő rendes életmódot folytatott, elnöke lett a népénekesek társaságának, a mely arról gondoskodik, hogy tisztességesen eltemesse tagjait, s igy bizonyos külön tekintélyre tett szert nemcsak társai közt, hanem a publikumában is.
Hejnye, a teremtésit annak a dögnek! kiáltotta részvéttel a mester, mialatt hozzám sietve gyorsan lekényszerített a földre bizonyos, hogy megcsípte a lábát... üljön csak le szépen, mindjárt megnézzük, hogy mekkora csípés esett rajta. Ketten, hárman is hozzám siettek és egy-kettőre leszedték ballábamról a bakancsomat. Azt a foltost, amelyik szorított. Szerettem volna jót rúgni rajta...
Ám az államnak, a katonaállamnak, ez mindegy, kivételek nincsenek s ennélfogva tisztán látjuk magunk előtt, hogy bizonyos ideig megint csak katonáknak kell lennünk. A piros cédula meg is mondja, hogy mettől meddig. Vele azonnal a kalendáriumhoz siet a rezervista és felüti a jelzett napok lapját. Megelégedve konstatálja, hogy két ünnep is esik a tizenhárom nap közé.
Bizonyos alkalommal egy csapat küldeték vizsgálódásra, a tudósítás, mely erre okot adott, tőlem származék, s azért reménylettem, hogy a csapat vezérlése reám fog bizatni, de azt Karácson nyerte el, s a mi több, én még alája rendeltettem.
A Nap Szava
Mások Keresik