United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !
Arra nincs ok! kiáltott föl megrettenve Hermance, ki már megbánta szenvedélyességét, de Jakab gróf meghajtá magát és tartásán s vonásain látszott, hogy a mit kijelentett, azt nem szándékozik visszavonni. Lesütött szemekkel, lehorgasztott fővel haladt ki a palotából, hova éppen akkor lépett be Enyingi Loránd, mint rendesen, a legrózsásabb kedvben.
Most már talán nem érezte kötelezve magát a hallgatásra, s fecsegett a bérkocsisok szokása szerint; de azt is hozzátette, hogy az egyik pályaháztól a másikhoz hajtott velük, mert hárman voltak, és azonnal tovább utaztak. Hova? kérdé meggondolatlanul Oroszlay, nem véve észre, hogy Veronika szemei mily feszülten függnek az ő vonásain.
De Dózia ezt a biztosítást nem nagy elragadtatással fogadta. Arcza kételyt fejezett ki, vonásain csalódás látszott, nem felelt s szemét lesütötte. Hermance-on nagy nyugtalanság látszott s feszülten kérdé: Kételkedel szavaimban? Nem, mondá bizonytalanul Dózia, de látom, hogy terhére vagyok, alkalmatlanságot okozok és ez szomorít. Ne hidd azt! kiáltott föl a grófné.
Úgy látszott, a grófné némasága nem tetszett neki, s talán valamit vélt alatta rejleni. Hermance gyorsan elhatározta magát s fejét kissé hátra vetve, biztos hangon kérdé: Tegnap itt járt önnél férjem, mit végeztek? Ez a kérdés kihozta sodrából az ügyvédet. Váratlan volt ez neki s vonásain megdöbbenés látszott. Arról nem tudok, viszonzá látható erőlködése daczára kissé bizonytalanul.
Dózia hallgatott, de vonásain kétely volt kifejezve, mintha nem adna teljes hitelt ez állításnak. Nem hiszed, a mit róla mondok? Klára nagyon okos és nagyon jó leány viszonzá meggyőződéssel Dózia. Miben nyilvánult okossága s miért tartod őt jónak? Mert megosztá velem, a mivel bírt és gyakran szívből vigasztalt, ha szomorú voltam.
Hadd el... az ilyen hazug majom még a legjámborabb embert is képes feldühösíteni. Például téged, jámbor Regina csalánoztam meg kötekedve, miközben a »spatá«-val hirtelen megfelelő lyukat szerkesztettem a kokeszli számára. A leány sápadt vonásain most már mosoly játszadozott. Nem vagyok jámbor vonogatta vállait, igazi formámban előtted még nem is mutatkoztam, mert féltem, hogy elriasztlak...
Mint mondtuk, ő közel volt a negyven évhez, sőt többen azt állították, hogy túl van rajta; mind a mellett feltünő szép asszony volt s ama hölgyek közé tartozott, ki bár szinte, mint annyian, kivette részét az élet küzdelmeiből, sőt csalódásaiból is, de az nem látszott meg arczán s nyugodt báj ömlött el vonásain, mintha sohasem látott volna szomorú napokat, vagy az idő nem merte volna érinteni fiatalos szépségét.
Folytasd, folytasd. Kiutasítottak a házból. Klára azt mondta, menjek, a hova tudok, ők többé nem tartanak, s nincs szükségük rám. Szegény gyermek, és te ide jöttél. Jól tetted, folytatta Hermance levéve fejéről a kalapját, s csudálkozva pillantott férjére, ki távolabb tőlük, hidegen, némán, majdnem megrovó arczczal állt helyén, és vonásain kedvetlenség volt kifejezve.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
Istenem! kiáltott föl elhalványodva Hermance és azt gyanítom, sőt bizonyos vagyok benne, hogy védenczem ennek az embernek a kezébe jutott. A fiatal gróf vonásain élénk csodálkozás, sőt megdöbbenés látszott. Nem értem, grófné, kérem, magyarázza meg szavait.
A Nap Szava
Mások Keresik