United States or Vietnam ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már több kulacs a fűbe vetve mutatá, hogy tartalma szomjú torkokba folyt, s a kovákból kiütött szikrák, melyek a lombok sötétében lidérczekként szökdöstek, míg a könnyebb felgyúlás végett a kő és ujjak között csóvált taplótűz kigyóként tetszék rajta átrepülni, sűrű dohányzást jóslának; midőn egy őr jelenté Pintye Gregor közeledését. Itt vagytok-e mind? Kezdé a haramia még a szikla magosán.
Jó, ha okvetetlen kivánod, megteszem, viszonzá elhatározva magát Hermance, de oly megrovó, szemrehányó tekintetet vetve férjére, hogy az önkéntelen lesütötte előtte szemét s halk, bizonytalan hangon, de kihivóan mondá: Beszélj... Mondj el őszintén mindent.
De Manó, úgy látszék, többet tudott; diadalmas arczczal s izgatottan járt föl s alá a hullámzó csoportok közt, gyakran kitekintve az ablakon s néha-néha jelentős pillantást vetve Atlasz úrra, ki a terem egyik szögletében ült, hallgatva és magányosan.
Notarius uram, vége legyen a calumniának, mondtam, elég dicsőséget aratott már a bölcs magistrátus, és egyes civisek is participálhatnak abban; így tehát annál maradunk, hogy Piócza Kristóf borbély és chirurgus Pintye Gregort borotválás közben lenyakazza. Mondá Stiffelbauer félig fölállva és mentéje prémét egészen hátra vetve. Lenyakazza.
Engem nem lehet elbolondítani, én értek a lóhúshoz. Talán azt mért az apja, mikor a mészárszéket árendálta, dörmögött a kocsis mogorván, oldalpillantást vetve a vasúti szolgára, ki vigyorogva állt a hintó mellett. Így kell ezzel a néppel bánni, ha az ember jó szolgálatot akar, jegyzé meg Manó, kényelmesen hátra dőlve és az első ülésre rakva lábait.
Az egész környék uri családjait meghívjuk. Szép nap lesz, szép ünnep. A legszebb ünnep a világon, tevé hozzá az öreg asszonyság, Sándor nevenapja. Úgy ám, Sándor nevenapja, folytatá Atlasz úr, egyetértő kacsintást vetve feleségére. És Sándor nem is tudja, mi vár reá ezen a napon. Nagy meglepetések mondá mosolyogva az öreg asszonyság. Csitt! ki ne fecsegd előre! kiáltott jókedvűen Atlasz úr.
A szomoruság képes volt mindent elhitetni a szerencsétlen özvegygyel Szodoray ellen, de mégis nem tehete föl ily rútságot felőle, kit gyermek korától szeretett; gyanussá tevé még a rossz hírt előtte, hogy azt egy moldovai s épen az általa megvetett Bogdanu Gyurkától kellett hallani, hirtelen fölugrék székéből, s egy megvetés és harag között lebegő pillanatot vetve a bojárra, szótalan a másik szobába eltünt, bár igen nagy erőlködésébe került is az eltávozás.
Értem no, hogy ne érteném? felelt nyugodtan János és kifordult a szobából, megint köszöntés nélkül, de egy bizalmas, egyetértő pillantást vetve gazdájára, kinél sokkal többre tartotta magát, ámbár kenyerét ette és libériáját viselte.
A Nap Szava
Mások Keresik