United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !


Szeretett volna bizonyosat tudni és mégis félt tőle, de mindamellett vette kalapját, s midőn már alkonyodni kezdett, elhagyta lakását és gyalog, lassan ballagva, még mindig gondolatokba mélyedve ment Hermance grófnő palotája felé, kiről tudta, hogy abban az időben otthon szokott lenni és őt kétségkívül fogadja...

Mélyen szemébe vágja kalapját, úgy hogy feje búbján kilátszik alóla fekete bársony sipkája, s nagy léptekkel halad tova a búzaföldek közt, a keskeny csapáson, nem törődve azzal, hogy az áldott ragaszkodó föld mindegyre nagyobb mennyiségben tapad csizmájához és lassanként egész bocskorrá alakul rajta. A mezőn dolgozó munkások megállnak, a mint gazdájukat elhaladni látják a távolban.

Hermance grófnő nagy lelki fölindulásban érkezett haza, s már az egész uton azon tünődött, hogy kutassa ki Holcsi ügyvéd lakását, melyről csak annyit tudott, hogy annak a czimtárban kellett lenni, de hol szerezzen egy czimtárt? Ez a kérdés foglalkoztatá. Ledobva kalapját és felöltőjét, férje szobáiba ment, hogy annak könyvei között talál egy olyan könyvre, melyre neki szüksége volt.

Mindegy, motyogta, persze, hogy mindegy; hál' Istennek, nekem nagyon mindegy. Gina feléjök tartott; nagyon zavart volt még, de érezte, hogy neki is van köze ahhoz, amit ezek beszélnek most. Mindent akart tudni. Már nem volt többé kis leány. Krebsler lekapta előtte a kalapját és mély meghajlással, ünneplésen bókolt: grófné! Ahogy ezt mondta, abban minden benne volt.

Levette a kalapját s nagy reverenciával köszöntötte őket. Úgy tetszett neki, mintha a két leányfej mosolyogva viszonozta volna az üdvözletet. Lám, nem is olyan haragosak! szólt magában s az utcasarokhoz érve, visszapillantott az ablak felé. Mire haza érkezett, annyira elálmosodott, hogy ruhástól ledőlt a kanapéjára s menten elaludt.

A leányok csak nem akartak mutatkozni. Ejnye, a haszontalan! szólt magában Vidovics. Talán nem is volt próbájok? tünődött fönhangon a katona. Hiszen csak észre vettük volna őket?!... Kikerültek bennünket, felelt Vidovics. Vége a barátságnak. Nem értem. Hát én értem? De így van. Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a kutyájának. No hát így is jól van, szólt, mintha magában beszélne.

Hermance ezalatt szobáiba sietett s ledobva kalapját, a tükörbe pillantott és rémülve látta, hogy hajának göndörségét teljesen eltüntette a nedves, esős levegő.

Én is örülök jövetelednek, Veronika, nagyon nélkülöztelek távollétedben. A leányka ledobta kalapját, levetette felöltőjét és nyulánk termetének karcsú szépségében állt anyja előtt, ki gyönyörködve szemlélte. Nemes harmónia ömlött el e fiatal alakon, párosulva oly előkelőséggel, hogy nem tagadhatta volna el származását.

Ekkor fölértek a lépcsőn s Esztheyné ledobva kalapját, helyet foglalt, mit a vendég követett, s igen komoly arczczal folytatta a tárgyat, mialatt Bertalan gróf is a szobába lépett. Éppen most beszélem a szenzácziós ujságot, mondá Enyingi a háziúrnak.

E szavakat magas termetű, komoly, okos kifejezésű, harmincz-negyven év között lévő szép asszony ejté ki nevetve, s komornájához beszélve, mialatt az kalapját fejére illeszté, de kinek nagyon komor, megrovó tekintete mulattatni látszott úrnőjét. De hát hova megy, grófné?