United States or Lesotho ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ebben a pillanatban észrevettem, hogy a mi örökké elegáns és finom Schultz hadnagyunk áll közelemben és gukkerezi a mindegyre sűrűbben mutatkozó különös villámokat. Nyírfám volt itt a legmagasabban fekvő pont, azért jött ide. Rövid vártatva levette szemeiről a látcsövet, betolta tokjába és hozzám fordult. Tudja, hogy mi az? Azt hiszem válaszoltam gondolomra hogy shrapnel.

Várt, várt, sokáig; mindegyre türelmetlenebbül forgott a hársfa körül, mintha megkergült volna; minduntalan kinézett a tanya felé: jön e már! Alig bírta a várást, hisz aközben igazán este lett és őt is kereshették. A Jószág nem kérdi, nem is bánja, mi baja az ilyen kocsis ember szivének, az megköveteli a magáét az egész napi munkája után.

Letelepedtem oldala mellé, azután óvatosan kivettem összeszorított halavány ajkai közül az égő cigarettát és hogy kárba ne vesszen a drága hadikincs, tovább szívtam. Egyedül maradtunk. Az ütközet keresztülhömpölygött a hágón és mindegyre távolodott. A szörnyű ordítozás percről-percre tompábban és tompábban érkezett füleimhez. Nemsokára már a mezőn elhullott sebesültek nyöszörgését is meghallottam.

És amint a harctéren a hadviselésnek mindegyre újabb eszközét találják fel, úgy az itthoni munka területén is a tudománynak mindegyre újabb vívmányai lepik meg a világot. A középeurópai hatalmakat Magyarországot, Ausztriát és Németországot ellenfelei úgy fogták körül, hogy a világtól elzárják, beviteli kereskedelmében megakadályozzák és így kényszerítsék a feltétlen megadásra.

Az egyik nem fog többet speculálni, képviselő lesz, főispán, talán miniszter, s magával együtt emelni fogja családomat; a másik nem csinál több adósságot, úri módon fog élni a nagyúri társaságban, ismertté és tiszteltté teszi az Atlasz nevet, mindegyre magasabb és magasabb hivatalba jut s végre elvesz egy milliomos leányt és báróságot szerez. Báró Atlasz nem is hangzik rosszúl.

Elárasztottak szerencsekívánatokkal és teméntelen virággal. Még akkor is hullott a virágeső, amikor a végeláthatatlanul hosszú katonai vonat szép lassan kicammogott a pályaudvarról és mindegyre távolodott a kendőket lobogtató, éljenző és még a távolból is búcsúzkodó közönségtől.

A gyönge rügyezés zöldje, idelent, megfakult. Az erdő szívéből mintha nagyon finom fátyol emelkedett volna fel ködszerűen és árnyékot borított volna mindenre. Az énekes madarak elhallgattak lassankint; mindegyre kevesebb hallatszott a sármány cirregésből, a cinke surrogásból. Még csak a fekete rigók üzengettek egymásnak, szerelmesen.

Belebújt a könyvébe és szorgalmasan ismételgette folyvást: „Trans apud adversus quarto junguntur et ante, Pone per adversum juxta prope versus et infra"... Ezt a diák hexametert úgy pattogtatta, hogy a szeme is dülledt belé, és mintha szidna vele valakit, mindegyre hangosabban kiabálta: „Trans apud adversus"... satöbbi.