United States or Vietnam ? Vote for the TOP Country of the Week !


Apró gyöngyfogai szaporán villantak ki ajkai közül, miközben a részére szegett kenyeret felőrölte és a sajka halhatatlan tartalmát bekanalazta. Nem tudom, hogy századszor ismétlem-e, vagy ezredszer, de magyar ember szája íze szerint ez az első étel. Különösen a messze idegenben.

Gyöngéden megszorítottam a sovány kis kezet, de nem éreztem, hogy ez a hideg kéz ettől az érintéstől melegebb lett volna. A leány ajkai körül azonban megjelent egy alig észrevehető elégedett mosoly és valami lehelletkönnyű árnyéka a remegésnek... Eközben oly sebesen szedegette lábait, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Igy nem sokáig bírjuk, Regina.

Ha lenyakazza, zúgá utána az egész tanács, csak Hundeshagen Jónás, az ifjú jegyző, ki oly merész volt oppositiót képezni városbíró és polgármester uraimék ellen, hallgatott és gúnymosolyra vonultak ajkai.

Az egyetemes tolongásban senki sem vette észre, hogy az öreg Atlasz halálsápadtan dőlt hátra székén s feleségével együtt közel volt az ájuláshoz, hogy Eveline grófné fölugrott székéről s ajkai ketté nyíltak, mintha mondani akarna valamit, de nem juthatott szóhoz, mert az apát-kanonok a legmelegebb szavakban kivánt neki és családjának szerencsét e kitűnő választáshoz, és hogy Manó apjához sietett, fölrázta dermedtségéből s haragos arczczal fülébe súgta: A levelet! miért nem mutattad meg a levelet?

Ne kacagj, szamár... nem vagyok részeg, kiáltotta neheztelve a vörös, de azért maga is nevetett és ajkai körül a furcsa grimaceok még szaporábban váltogatták egymást, mint az imént azért sem vagyok részeg, hiába számítottál , hogy bele fogok fordulni a pocsolyába... Figyelni kezdtem a beszédre. Mire számítottam én?

Most siessünk! kiáltott föl hozzáfordulva Hermance, végy bucsút Obrenné asszonyságtól, és kérj bocsánatot tőle. De a leányka csak némán hajtá meg magát, s ajkai nem nyiltak föl. Egyetlen szót sem ejtett ki, s az ajtó felé fordult. Obrenné kétértelmű mosolylyal tekintett utána, s Esztheynéhez fordulva, mondá: Láthatja, grófné, mily rossz hajlamai vannak ennek a gyermeknek.

Itt azon tájon legeltek szemei, melyre ő mutatott, azon levegőt szítták ajkai, melyben végső csókjok elcsattant, s azon falak között enyelghete bájoló emlékezetben, melyek egyedül való tanúi voltak leghőbb és legtisztább érzelmeinek.

Nyitott szemét mereven szegezte egy pont felé és nem fordította a beszélőre. Látszott, hogy nem látja, nem hallja, nem tudja, mi történik körülötte. Aztán lassan mozogni kezdtek újjai a takaró fölött, mintha számolna valamit; ajkai megreszkettek és halkan mormolták: Egy rőf pántlika, százezer forint, két rőf pántlika kétszázezer forint. Nem adom alább, nem adom.

Amikor azok a disznók jöttek, mind el akartunk szaladni, de csak én szaladhattam be ide az erdőbe... és a nénike bújhatott el valahova a Szidikével... a többieket megfogták.... És azok most is ott laknak. Mert ottfogták őket a kozákok, hát most is ott vannak... Valami ártatlanul bizakodó mosoly jelent meg e pillanatban a leány bágyadtan kinyíló ajkai körül. Most is ott vannak úgy-e?

Úgy kellett szólítani, hogy gnädiges Fräulein, különben megharagudott. De nem mindig. Ha kedve volt, megfeledkezett a gnädigségéről és úgy hancurozott, mint egy helytelen gyerek. Úgy tetszett, mintha valami sápadt mosolyféle jelent volna meg e pillanatban a leány ajkai körül.