United States or Andorra ? Vote for the TOP Country of the Week !


Otthon találtad a grófnékat? kérdé Oroszlaytól, de annak halvány arczára pillantva, elhalt ajkán a mosoly. Mi bajod? kérdé megdöbbenve tőle. Jer velem, ha nem okvetetlen szükséges ma látogatást tenned Esztheynénél; de különben Veronika nincs is otthon. Az ő távolléte inkább téged érdekelhetne, vagy jobban mondva őt a te látogatásod, mert velem, fájdalom, nem sokat törődik.

A föltárult ajtón fiatal ember lépett be, magas, karcsú, előkelő alak, egyenes tartással, emelt fejjel, de mind a mellett nem lehetett rajta büszkeséget fölfedezni, sőt arczának kifejezése szelid, melankólikus volt, ajkán kedves mosoly ült s két sor hófehér fogat láttatott. Megjelenése feltünő és rendkívül rokonszenves volt.

Nem tudom, miért vágtam ezt ki oly büszkén, hogy szinte lobogott benne a kevélykedés, a hatás azonban visszájára sült el, mert a leány arca kiderült, sápadt ajkain pedig megjelent egy könnyű mosoly. No, végre! Csakhogy már idáig is elérkeztünk. Akármilyen szegényes is ez a mosoly, mégis csak szivárványa a léleknek vihar után, amelynek hatása megtört.

Elfordítottam arcomat, hogy ne lássam, a vörös Regina azonban megfogta az arcomat és kényszerített, hogy ismét közvetlen közelből bámuljak bele félelmes nagyságra megnövekedett szemeibe. Úgy rémlett, mintha mosolygott volna, de ez a mosoly is annyira idegen és kegyetlen volt, mintha rögtön utána egy vad harapást is éreztem volna az arcomban... és a vér sós ízét, mely a seb szélén kifolyt.

Ugyanaz a mosoly volt ez, amelylyel az ezresbankót szokta odadobálni a bakk asztalra: a „mindegy" mosolya. Krebsler Simon nekifohászkodott. Ha meg tetszik engedni, leülök. Még belé sem kezdtem és máris elfáradtam. Mindegy, benne vagyok. Azon kezdem, hogy van nekem kereken négy millió korona vagyonom, ami megvan. A többi, legalább is még egy millió, lóg; de felém.

A két szép esedezőné Mária volt és Ilka, Szirmay György leányai; egy rövid pillanat már testvéreknek ismerteté őket, oly nagy vala termetek s vonásaik hasonlósága, bár az öregebb fekete szemében inkább alvó, mint égő szende tűz, s a képén lebegő lágy nyugalom szelid s komoly ábrándozásra mutattak, míg Ilka, az ifjabb, sötét szemében az éjszaka lángolni látszék, s pajzán mosoly uralkodott piros ajkain, s szünetlen változó arczulatja s tekintete csintalan elevenséget árulának el.

És kifutott a szobából, ő is szabadulni akarván gyámja tanácsaitól, miket kedvetlenül fogadott és teljesített, de nem mert akaratának ellenszegülni, mert tudta, hogy jövője tőle függ. Dózia megpillantván a felé siető Klárát, már messziről nyájas mosoly ült arczára, mi oly bájossá tette különben is szelid kifejezésű vonásait, hogy Klára igazi szeretettel ölte meg. Hol jártál ily soká? kérdé tőle.

Tudom már, mit kell tenni! Maradj itt, mindjárt jövök... Mit akarsz? Megnézem, nem leskelődik-e ott valaki, azután visszajövök. Megragadtam a kezét és nem bocsátottam. Csak nem képzeled, hogy eleresztelek? A leány vékony ajkai körül mosoly játszadozott, miközben végignézett rajtam és valami utánozhatatlan kicsinyléssel így szólt: Csak nem képzeled, hogy erre engedélyt kérek tőled? Lám!