United States or Mauritania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kettőt elől, hármat a rud mellé... Vadakat... ló legyen, nem szamár... Czézár, Menelaus, Didó, a rud mellé... Hozd le az ostoromat... Repülni akarok... Amikor látta, hogy nem sietnek s a sok kocsis összebámul, a zekéje zsebéből előrántotta a revolvert. Agyonlőlek kutya, ha gondolkozol mikor én beszélek. Már lőtt is.
Véget fogok vetni ennek a Lándsa-komédiának. Hogy van veled valami szándéka, az bizonyos. Vagy azt hiszi, hogy meghódítja szerelmedet s azért jár utánad. A szamár! vágott közbe Klára megvetőleg. Ez még a kisebb rossz volna, ebből hamar ki lehetne ábrándítani.
Kártyázni nem tudok, versenyistállót soha se fogok tartani ... Hé, Calvados, ne fickándozzál, te vén szamár!... Ami pedig a Cléo de Mérode-okat, meg a többi különösen fésült hölgyeket illeti: ha elszerződném a Van der Kerkhoven-családhoz, bizony Isten, mint becsületes kalmár állanám az alkut. Ugyan ne mondja! Pedig most nagyon komolyan beszélek.
Addig még legalább... legalább... három-négy óra van hátra, talán még több is, mint három-négy óra... Nem igaz? De igaz. Schauéns, Sie!... szamár. Ez olyan örvendő, sőt diadalmas hangon volt mondva, hogy el kellett nevetnem magamat. Becsípett kicsit a vörös és ennek én voltam oka.
És kétfelé nézvén, hunyorítanak a szemükkel. Tor Tudva van, hogy a szamár nem szamár, hanem azért a szamár embert mégis csak szamárnak nevezik. A szamár pedig okos állat, nagy filozófus, igen bölcs mérsékletet tart ételben, italban, szerfölött nyugodt, semmi izgalmak nem bántják s ennélfogva oly hosszú életet él, hogy még a példabeszéd is ritkaság gyanánt említi a kimúlt csacsit.
Huszár-atakk: vagy-vagy. Megostromlom a várat s ha a roham sikerül, dobpergés mellett vonulok be. Ha nem sikerül: rükverc, tisztelegj! Katona vagyok. Szamár vagy. Ugy-e, erre nem tudsz felelni? Azt felelem rá, hogy ha akarsz még egy ötvenes partit, nem bánom. Jól van. De for-ok nélkül. Ezt meg fogom nyerni. Úgy látszik, tűzbe jöttél. Igaz, még egyet.
Igaz is, minek nem ül rendesen a lovon. Te szamár, te állat, kezdte újra az úrfi, elképedve azon, hogy ő, a tanult mester lovas, ne ülne a nyeregben rendesen. Talán te nem estél le lóról sohasem? förmedt fel pukkadó méreggel. Nem én! mondta Peti jókedvű nyugalommal. Még Bözse is tódította: Az? Biz az nem esik le; az itt a pusztán a legjobb lovas.
Mire Bözse az első sikoltás után a másodiknak fohászkodott volna neki, már semmi baj sem volt, csak az, hogy az úrfi sántítva tápászkodott föl s bicegve jött, úgy szidta Petit, dühtől méregtől elváltozott kappanhangon: te szamár, te ökör, te birka, te ló, te disznó!... Olyan mulatságos volt, hogy Bözse nem bírt magával s felkacagott. Petit mintha hájjal kenegették volna.
No, vén szamár! szólt s a hangja most már barátságosan csengett, kellett ez neked? Minek ingerelsz, mikor rosszkedvü vagyok?! Látod, ez már beszéd! felelt Cipriani meghatva. Miért nem mondtad ezt mindjárt? Vidovicsra nem is haragudott tovább, csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta magában.
A Nap Szava