United States or Burkina Faso ? Vote for the TOP Country of the Week !


Azoktól... riadt fel összerázkódva és gyorsan, ijedten körülnézett. Még mindig a kozákoktól rettegett a szerencsétlen. Hányadszor mondjam, hogy azokat a gazfickókat már rég elvitte az ördög! Azoktól ne félj, Regina. Ha elkísérsz és vigyázol rám válaszolta tétován elhiszem, hogy igazat mondasz és nem fogok félni. Felugrott és azonnal indulni akart. Gyerünk! Amíg fürdök... te vigyázol.

Ez a kincstári finom cinkanál meg arra való, hogy segedelmével e császári étel utolsó csöppjét is gondosan kikanalazd a sajkábul. Azután tisztítsd ki kenyérrel, ami még benne marad. Egyrészt azért, mert ekként semmi sem megy belőle kárba, másrészt így könnyebb kimosni. A katona mindenre gondol, Regina fiam, merthogy a sajkát neki kell kimosnia.

Olyan sipka van a fején, mint a tieden. Mondom, hogy a mieink közül valaki. Ennélfogva majd megtudjuk, hogy ki fiaborja légyen, ha odaérünk. Regina fejét rázogatta. Nekem itt kell maradnom, mondotta röstelkedve, nem mutathatom magamat idegen ember előtt ezekben a rongyokban... nem igaz? Szégyellem... meg tán az epe is elöntene, ha kiröhögne. Ki tudja, miféle fráter lehet.

Egy-két rövid kortyot kell csak lekóstolnod és attól úgy fogod érezni magadat, mintha a legnagyszerűbb pihe-dunyha alatt feküdnél. Tehát hozom az üveget, ? Semmi válasz. Elindultam az üveggel, Regina. Erre sem érkezett semmi válasz. Egy halk nevetés azonban ismét hallható lett a sötétségben. Ha odaérek, szólj, nehogy isten csudájára beléd botoljak és kiejtsem az üveget. Nagy kár lenne!

Visszatettem a szalonnát többi kincseim közé és megint csak az iménti kérdést intéztem hozzá: Most már, hogy nem éhes, megmondhatja, miféle szél fújta erre és hogyan hívják? Regina. Regina? Errefelé is szeretik a bibliai neveket, mint a székelység közt? Ott vannak efféle nevek. És aztán miféle Regina? Regina. Ezt már hallottam. De miféle Regina?

Regina egy darabig vitézül állta a rohanást, a második kilométer után azonban kifogyott gyengécske melléből a »szusz« és kénytelen volt leülni a fűbe, hogy lélegzethez jusson. Félórás »kurze Rast«-ot tartottunk. Ez a rövid pihenő arra is szükséges volt, hogy rongyos cipőit valami madzagfélével összekössük. Siralmas állapotban voltak, egyik rongyosabb, mint a másik.

Fölugrottam és odasiettem, hogy lássam, mi történt voltaképen? Kik ezek? És most kis híjján szinte elkiáltottam magamat. Az esti homályban csak közvetlen közelbe érve vettem észre, hogy még egy harmadik emberi teremtmény is van itt... és ez a harmadik lélek a szegény kis Regina volt. De milyen helyzetben és milyen állapotban! Anyaszült meztelenül oda volt kötözve a pajta egyik oszlopához.

Hát ugyan a pofon mire való? Köszönöm szépen, még csak az kellene! Eredj csak magad. Én itt fogok várakozni, amíg eligazítod. Elismertem, hogy igaza van, az indítványt azonban mégsem fogadtam el. Együtt megyünk, Regina. Magadra veszed ezt a vékony orosz köpenyt, beleburkolódzol és jössz. Ez alatt nem lehet meglátni, hogy mi van alól.

Megnyugtatásomra és dicséretemre légyen egyébként megjegyezve, hogy az ilyen üres szalmacséplést mindig Regina kezdte és nem én. Lehet, hogyha végig engedem csépelni, mag is hullott volna az üresnek látszó szalmából félúton azonban eddig még mindig sikerült elakasztanom a munkát és így a maghullás elmaradt.

Dehogy arra! Előtted vessem le a szoknyámat? Eredj oda a nyírfa mögé és ott vesd le és ott vedd föl ezt a megadjusztált mesterművet is nesze! Gondold, hogy én vagyok Worth az meg ott a szalonom, ahol a dámák a toiletteket fölpróbálják. Regina kacagott. Feltűnt, hogy valami félóra óta minden semmiségen kacagott, amit azelőtt sohasem tett. Hein, barátom... kár, hogy nem vagyok dáma.