United States or Serbia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A leány rámbámult, azután lehúnyta szemeit és olyan sápadt lett egyszerre, mint a halott... Szinte megrémültem tőle. Az iménti boldog vérszín eltűnt vonásairól, fehéren, halotthalaványan, megdermedve feküdt karjaimban. Ijedt zavaromban azt sem tudtam, hogyan fektessem le minél csendesebben a földre és melléje térdelve, mit mondjak neki, ha majd fölnyitja a szemeit.
Ne félj tőle! Üvegestől helyezzük bele! Levegő nélkül nem robban. Hogy pedig tégelyünket szét ne rombolja, pár szemer caput mortuummal kell lekötnünk! E lekötő szert rajtam kívül csupán még a borússiai Adalbertus Simiger ismeri! Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény födelét és Bornemissza kimerülve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, fáradtan bámult a lángokra.
A kisérőmre esett a szemem, aki alig pár lépésnyire állott tőlem és rámbámult mereven, magából kikelve, eltorzult, sápadt arccal, égő szemmel és vonagló szájjal, amely nyitva volt s lihegő melléből valóságos kis viharokat fujt ki. Abban a pillanatban meg kellett értenem a helyzetemet.
Hallgass, oktondi fráter intette őt összeráncolt szemöldökkel a gvárdián, te csak a mártásokhoz és a salátákhoz szólj, ha kérdőre vonnak elöljáróid. Bonaventura atya szikár, magas, villogó szemű és sápadt ábrázatú férfiú vala, a böjttől, imától, olvasástól és asztmától hajlott és roskadozó.
Az utóbbi szavak akarata ellenére röppentek ki ajkain, s arcza oly rémült kifejezésű és sápadt volt, hogy azok bámulva néztek rá, de engedelmeskedtek, s a fogaton gyorsan robogtak el, mielőtt még Enyingi hozzájuk léphetett volna, ki csodálkozva tekintett utánuk.
Egy minden földinél erősb hatalom segít bennünket! Josét e rajongó szavak szintén magukkal ragadták. Sápadt arca kipirult, mélyen fekvő szemei idegenszerű lángban égtek. Igen, győzni fogunk! És ha kell, magukat a setét hatalmakat is segélyre kényszerítjük, hogy görebünkben izzék az a rejtélyes anyag, melyből az élet fájának nőni kell!
Na sárga kutya! riaszta rá egy nyers tatár, ide az aranynyal, különben sápadt arczádból olvasztom ki.
LENTULUS: Ide nézett, mosolyog, elpirult TITUS: Talán rád vár, Lentulus, menj oda LENTULUS: Most nem megyek, jókedvem füstbe fult, Mint a vampir, szivemen ül a vész TITUS: Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, LENTULUS: Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! TITUS: Feledd el, ha Lesbia rád tekint, Bár nézne rám! EGY RÓMAI: Lentulus! TITUS: Menj oda! A RÓMAI: Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?
A szám széle fázósan reszketett s valami oktalan félelemtől megriadva meredtem bele a nagy, kerek tűzszemekbe. Azok fenyegetően, hideg mozdulatlansággal ragyogtak vissza. Mi ez? kérdezte a húgom megborzadva. Egész testében reszketett és rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. Aztán egyszerre erősen magamhoz rántottam és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz értünk.
Nem háborgattam éhsége további mohó csillapításában, hanem leültem vele szemközt a fűbe és szótlanul néztem, mint pirul ki lassanként vértelen, sápadt arca és mint csillan meg apró, leskelődő szemeiben az élet. Megállapítottam, hogy elválásunk óta jóformán semmi változás sem történt rajta.
A Nap Szava