United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
A vén kocsis kibontotta az ostort s nagyot kongatott a lovak feje fölött, de azért csak lassan, a lábaikat óvatosan rakva küzködtek az állatok az árral s némelyik hátranézett néha, a nagy értelmes szemeit a kocsisra meresztve, mintha mondani akart volna valamit. De azért csak mentek s csak akkor bicsaklott meg bennük az erő, mikor egy kis lejtőre kerültek s a bordáikat kezdte mosni a viz.
Szeretni fogom, hisz oly bájos arczocskája van, s maga ajánlja, és el van hagyatva. Nem elég-e ez, hogy vigasztaljam? Édes, jó leányom, mondá meghatva Esztheyné, szeretettel tekintvén rá, ki halk léptekkel közeledett Dózia felé, s örömmel látta, hogy az lassan fölveti hosszú pilláit és álmodozó szemekkel tekint körül, mintha nem tudná, hol és kik között van.
Hanem az asszonyka minden útszéli bokron talált egy lecsípni való rügyet; a mezőn meg nyíló százszor szépeket fedezett fel s abból szedett egy kis bokrétára válót. Egy citromlepke szálldosott feléjök, azt megkergette. Mire a vágásig jutottak, már alkonyodni kezdett. A verőfény lassan lassan gyengült s az ég nyugatjáról mosolygott vissza az erdőre, amelynek dalos elevensége még javában tartott.
Hová? kiáltott Sándor. Ez az ő titkuk. Ön tudja, mi történt kettejök közt, miért hagyta el neje örökre. Mert örökre elhagyta, ezt izenteti általam. Megérdemeltem, oh! megérdemeltem, sóhajtott Sándor tompa kétségbeeséssel. Aztán nem is szólt többet. Ismét felült lovára, s lassan, lecsüggesztett fővel, eleresztve a kantárszárat, az okos állatra bízta, vigye, a merre akarja.
Lovát ott tartotta egy házi szolga. Sándor szó nélkül a nyeregbe ült és a kapu felé indult, majd fellökve Góg Ferenczet, ki nagy vendégszeretetében a paripa kantárába kapaszkodott s úgy ismételte meghívását. Lassan, csöndes ügetéssel ment vissza Sándor az úton, melyet nem régen vágtatva tett meg.
A nagyságos ur meg lesz elégedve. Biztosítom. A nagyságos urat mulattatta az a nagy készség, a mivel ez a vén ember kapálózott a husz-huszonöt forint után, a mit majd fizet neki s lassan, kimérten kezdett el tárgyalni, hogy tovább görnyedjen előtte a vén legény. Fontos dologról van szó, öregem. Nem szabad megmutatni senkinek. Titok, érti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? Néhány napig eltart a munka.
Igen, igen, igaz, ő ártatlan, köszönöm a felvilágosítást, mondá Sándor, lassan fölemelkedve székéről. Hallod, atyám, Klára ártatlan! Hála istennek! Szót se többet erről a levélről! Vigyázz, Klára meg ne tudja, hogy kételkedünk benne! De arczán nem látszott az a megnyugvás, melyet szavai fejeztek ki.
Boglár Klára, felelt Sándor lassan, vontatva és lesütve szemét apja előtt. De mintha e név kiejtése egyszerre visszaadta volna bátorságát, hirtelen fölkapta fejét, leugrott az asztalról s újra hangosan, csaknem daczosan ismétlé: Boglár Klára és senki más ezen a világon!
És nagyon boldognak érezem magamat, hogy kimondhattam, mert ezzel a vallomással akarok vezekelni és ezzel akarom magamat érdemessé tenni a bocsánatodra... Borzasztó rosszul kezdtem magamat érezni... Elszoktam minden hasonló beszédtől s meghökkentett a leány szemeiből előtörő köny is, mely lassan pergett végig vérvörösre tüzesedett arcán és hullott kicsiny kezefejére, anélkül hogy érezte volna...
Amint aztán az inda ráakad valamiféle alkalmas tárgyra, amibe belekapaszkodhatik, akkor indul csak meg a munkája. Azután csavarszerűen összehúzódik és ahogy így megrövidül, maga után húzza a törzsét is. Igy kúszik a vadszőlő, így mászik a földitök a fákon, falakon, kerítésen felfelé lassan, de szinte tudatos biztossággal.
A Nap Szava
Mások Keresik