United States or Japan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Tudja miben munkálkodunk! úgy-e, de azt még úratyja se sejti, hogy a célhoz már közel vagyunk; csak pár , tán egy rövid év, és a nagy titok a mienk!... Atyja életét áldozná a sikerért, mert ez minden vágya és óhajtása! Én megadom azt neki! jutalmul pedig az önök boldogságát kérem tőle! Klára, lesz ez így? Oh, barátom!

Ily zengő öröm fogadá Judith ifjasszonyt házában. Térjünk mi azonban vissza Szodorayhoz és Ilkához, kik Nagybányán, megtudván, hogy a haramiák darab időtől fogva Szatmárba vonultak, és így Mármaroson által biztosabban térhetnek haza, erre vették másnap korán reggel útjokat. Kik vártak az utasokra a hegyekben, és miképen fogadák el őket.

Sokáig ülhetett a fiatal ember az ablakban, míg föl tudta adni magának a kérdést, hogy mit is akar hát? Nem tudott felelni reá. Valamit, de hogy mit, a Isten tudja. A szobalány vacsorára hivta. Lement. A nagy asztal egyik sarkára volt fölterítve kettőjük részére s az egyik teríték mellett már ott ült az anyja: vézna, sáppadt arczu, kicsi öreg asszony.

Sok pénzembe került, de mégis rendbe hoztam a dolgot, gondolá magában Atlasz úr, elég ideje lévén gondolkozni, mert utitársai közül senki sem ereszkedett vele szóváltásba s ő sem mert megszólítani senkit. Elment ugyan minden készpénzem, adósságot is vállaltam, de egy termés megint elég pénzt fog hozni s az adósságot könnyű lesz kifizetni.

Holnap folytatjuk, hadnagy úr. Meg kell önt győznöm... Gálánsán köszönt és elment. Ki volt ez, Kolár? kérdezte a doktorka. Jóformán magam sem tudom. Talán egy hímnemű és öreg Sherezáde... Érdekes bácsi és , ... Azontúl minden nap ott ült a fiú mellett egy félórácskát. Istápolta. Mulattatta kis történetekkel, érdekes hátterű epizódokkal.

Okvetetlen szükséges az? kérdé Dózia oly száraz, majdnem elutasító hangon, hogy Hermance nemcsak meglepetve, de igen kellemetlen hatás alatt viszonzá: Azt hiszem, erre a kérdésre alig kell felelnem s te is meggondolatlanul intézted azt hozzám, mert hiszen tudnod kell, hogy csak az alatt a föltétel alatt maradhatunk barátnők.

Hiszen eddig mindig dicsekedtél, milyen gazda a gróf, a férjed. Épen ez volt a baj, hogy nagyon gazda akart lenni és nem értett hozzá. Gyárakat állított és belebukott, mindenféle vállalatba fogott és belebukott, mindennel speculált és mindenbe belebukott. Speculált! kiáltott Atlasz úr elkeseredve. Minek speculált? Nem volt ő zsidó, hogy speculáljon.

Sok a munkanélküli ember. Csupa erő. Hát sehogyse megy a dolog? A kis boltos hebegett. Sehogy. Az előkelő uriember megfogta a karját s kedélyeskedve biztatta: Majd csak akad valami. De, ha minden kötél szakad, hát nézzen el hozzám. Egy ötforintocska mindig akad. Isten áldja meg.

Kerülj csak vissza Regina, majd odavezényellek. Elég sokára került vissza. Beletelt háromnegyed óra, míg vézna alakját ismét megpillantottam. Maga elé tünődve, csendesen, minden izgalom nélkül jött keresztül a tanyától idáig terjedő legelőn és akkor is teljesen nyugodtnak látszott, midőn előbbi helyét ismét elfoglalva, egykedvű hangon így szólt: Ott voltam.

Nyugodtan hallgatta férjének az erkölcsről, tisztességről mondott szentencziáit, holott tudta annak ledér életmódját, de soha sem éreztette vele, sőt a mások czélzásait is hallatlanná tette, mert hiszen a barátnők elegen vannak, hogy nyiltan vagy burkolt szavakban, titkos kárörömmel tudtára adják egymásnak azt, mi fájdalmat okozhat, s ama kalandokról, miket Eszthey Bertalan folytatott, az egész világ beszélt.