United States or Solomon Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hol vették volna magukat a hölgyek a nőtlen házigazdánál? kérdé nevetve Veronika, kit rendesen mulattatott ifjú fivérének ilyféle nyilatkozata, kit még majdnem gyermeknek tartott és sehogysem tudott az előtte férfiui tekintélyre vergődni. Az is megtörtént már, ha a házi úr másforma volna, mint Jakab, viszonzá kétértelmü mosolylyal Béla.

Azt nem tudtam; a mit tettem, az igazság érdekében történt, viszonzá Kardos kétértelmű mosollyal, s meghajtván magát, távozott, míg Enyingi gróf belépett barátjához, kit a legnagyobb mértékű izgatottságban talált. Tudod-e, hogy Dózia az Eszthey-palotában van? kérdé elébe sietve. A legjobb hely számára, a hol lehet. Oroszlay meglepetve tekintett .

Örömmel mentek a kisasszonyok utazni? Elég jókedvüek voltak, vagy csak úgy mutatták, viszonzá kétértelmű mosollyal a leány. Miért mutatták, ha nem érezték volna? kérdé Oroszlay, ki még többet óhajtott kivonni a leány fecsegéséből.

Isten önnel, mondá nagy fölindulással Hermance, s sem nézve többé Obrennéra, kisietett a szobából és a lakásból, hol a főnöknőt nagy izgatottságban hagyta, ki pár perczig mély gondolatokba merülve állt helyén, azután vállát fölvonva, kétértelmű mosolylyal fordult belső szobái felé...

Sándor csodálkozott magán, hogy jól érzi magát mellette, ámbár nem mondanak kétértelmű szavakat a szerelemről, sőt nem is beszélnek róla, s még jobban csodálkozott, hogy minden másról tud vele beszélni, a nélkül, hogy nagyon megerőltetné magát. Hogy a leány lovagolt, vadászott vele, hogy órákig egyedül maradt társaságában, mindez oly természetesnek látszott, hogy nem is gondolkozott róla.

Dóziának egy önkéntelen mosoly röpült keresztül ajkán, mi a két hölgyet megdöbbentette. Csak nem akarja állításomat kétségbevonni? kérdé elfojtott dühvel Obrenné, kinek hangja reszketett a fölindulástól. Nem! Hát mit akart jelenteni az a kétértelmű mosoly? Nem vettem észre, hogy mosolyogtam volna, viszonzá sóhajtva Dózia. Nincs is okom .

Hogy mit hiszek ezekről az utakról, melyek évek óta tartanak és ismétlődnek, az az én dolgom, viszonzá vállát vonva, s kevés tisztelettel a komorna, majdnem kétértelmű hangon, mit csak olyan cseléd engedhet magának, ki úrnőjét felnőni látta. Gondolj, a mit akarsz! viszonzá félig haraggal, félig mosolylyal az úrnő, s helyet foglalt egy karszékben és kinyujtá szép, hosszúkás formájú lábát.

Most siessünk! kiáltott föl hozzáfordulva Hermance, végy bucsút Obrenné asszonyságtól, és kérj bocsánatot tőle. De a leányka csak némán hajtá meg magát, s ajkai nem nyiltak föl. Egyetlen szót sem ejtett ki, s az ajtó felé fordult. Obrenné kétértelmű mosolylyal tekintett utána, s Esztheynéhez fordulva, mondá: Láthatja, grófné, mily rossz hajlamai vannak ennek a gyermeknek.