United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
De ha én mégis kérnélek, hogy tedd, viszonzá ingerkedve a gróf, mialatt igen jó étvággyal evett és ivott, mi a legnagyobb lelki nyugalomra mutatott. Hermance ajkán szomorú mosoly röpült keresztül. Minek? Úgy sem sokat törődöl vele, bármerre jártam, mondá önkéntelen szemrehányóan, mi nem volt szokása. Mondjuk, hogy bizom benned!
A szánka eközben röpült; a havas táj egyetlen végetlen fehérségbe veszett; alig látszott rajta egy egy kis sötét folt; egy egy félig behavazott bokor... a csutkaföldek mentén gubbaszkodó fogolycsapatok; messzire innen néhány varjú lomhán húzott el valamerre, ahol tanyák vannak.
Dóziának egy önkéntelen mosoly röpült keresztül ajkán, mi a két hölgyet megdöbbentette. Csak nem akarja állításomat kétségbevonni? kérdé elfojtott dühvel Obrenné, kinek hangja reszketett a fölindulástól. Nem! Hát mit akart jelenteni az a kétértelmű mosoly? Nem vettem észre, hogy mosolyogtam volna, viszonzá sóhajtva Dózia. Nincs is okom rá.
Beléptemkor kiesett számból a szivar, s azt lehajolva keresgéltem, ezalatt a kapu egy pillanatig tárva maradt, s ő ezt a perczet fölhasználva, kisiklott az utczára. Így nem is láttad őt? Nem, de fürge, könnyed mozdulatairól itélve fiatal lehetett, mert mint a nyul, röpült végig az utczán. Utána néztél? Hogyne, sőt utána is mentem volna, ha a sötétben el nem tünik szemem elől.
Most olyan valami következett, mit Enyingi sem akkor, sem később nem tudott megmagyarázni magának. A grófné ajkáról ijedt kiáltás röpült ki s megrázkódott, Eszthey fölugrott helyéről. Holcsi? kérdé elhalványult arczczal. Holcsi Kálmán? A keresztnevét nem tudom, viszonzá megdöbbenve a kérdett. Azt sem tudom, hogy jutott Jakab annak a nem igen bizalmat gerjesztő külsejü embernek az ismeretségéhez?
Ez csak olyan façon de parier. Milyen zárkózott lett egyszerre. Legkevésbé sem, grófné, de igazán nem tudnék erről a dologról többet mondani. Ekkor szerencsére Veronika lépett be s meglátva atyját, annak karjaiba röpült, össze-vissza csókolta s a vendéget csak azután vette észre és szokott nyájasságával üdvözlé, ki elhagyva helyét, mély meghajlással köszönté.
Akkor egyszerre az történt, hogy Ambrus betoppant egy este a cimborái közé, akik éppen mind együtt voltak. El lehet képzelni, hogy fogadták; micsoda gaudium lett abból. Ambrus csak hajnalban fogatott be s ugyancsak jókedvűen csördített a „négyes“ közé. Hosszú ostora csapójával megcsípte az ostorhegyes fülét s hajrá, röpült haza.
A Nap Szava
Mások Keresik