United States or Hong Kong ? Vote for the TOP Country of the Week !
Várjon csak... mondá gondolkozva Hermance, most jut eszembe, hogy midőn Dóziának szökési terve kiderült, s én véletlenül az intézetbe mentem és Obrenné semmi áron nem akarta őt többé intézetében megtürni, én pedig nem tudtam hova vinni őt, egy ajánlatot tett; s valami katonatisztnéről beszélt, ki magához venné. Arra nem emlékszik, hol lakik az említett hölgy?
A holnapi napon eldől, hogy bekövetkezik-e Eszthey gróf látogatása, mert valószinüleg sejti, hogy maga csak a vasárnapokat tölti itt, s ha beszélni kíván, okvetetlen a holnapot fogja fölhasználni arra, miután a városban sohasem találja otthon. Dóziának nem szabad holnap a templomba menni, mondá az ügyvéd. Hogy akadályozzam azt meg a nélkül, hogy neki feltünő ne volna?
Gondold meg jól, mit beszélsz! figyelmezteté őt Holcsi fenyegető hangon. Én nem látok semmi veszedelmet abban, a minek maga oly nagy jelentőséget tulajdonít, folytatta lecsillapulva és sokkal enyhébb hangon Klára; s azért fölöslegesnek tartom a távozást innét, mi Dóziának is nagyon feltünő volna. Mindössze azt tehetjük, hogy míg a vendégek Zalánczon lesznek, nem mozdulunk ki a kert területéről.
Hála Istennek, gyermekem, hogy itt van, kiáltott föl Holcsi s észrevette, hogy Dóziának sötétpiros lett arczocskája s szeme elborult, mely pár pillanat előtt még boldogságban tündökölt. A rossz lelkiismeret, gondolta az ügyvéd. Kiván valamit tőlem? rebegte elfogultan a leányka. Mindenekelőtt olvassa ezt a levelet.
Azonban Dóziának sokkal elevenebb esze van, mint hogy hihetetlen dolgokkal ámítani lehetne, de megpróbálom. Nem próbákról van szó, hanem oly lehetőségekről, mi világos lesz előtte, hogy bekövetkezik. Mondd, hogy ha Eszthey magával akarja őt vinni, én nem tehetek ellene semmit. Ez majd megrémíti.
Ez lehetetlen! Lamberth Klára itt van házamban, nem mint növendék, mert már húsz éves, de gyámja kért, hogy pár hónapig itt maradhasson, mialatt társalkodónőt szerez neki, s birtokára küldi, mert gazdag árva leány, nincs senkije... De az nem nyujthatott Dóziának segédkezet a távozásra. Nem, azt nem hiszem. És még is úgy kell lenni. Dózia ugyanezeket beszélte róla, de vezetéknevét nem mondta meg.
Hisz oly tapasztalatlan volt, nem ismerte a rosszat, a bűnt, a csalfaságot, és Oroszlaynak oly bizalmat gerjesztő volt külseje, egyénisége, minden szava, mintha maga lett volna az élő igazság... Majdnem egy órát töltöttek e boldog együttlétben, azután Dóziának menni kellett, nehogy Klára gyanakodjék.
Méltóztassék helyet foglalni, grófné, viszonzá a háziasszony, mert a mit mondani akarok, hosszú lesz és kellemetlen; s mialatt vendége leült, ő is helyet foglalt vele szemben. Dózia? kiáltott föl Hermance nyugtalanul. Igen, Teodózia kisasszonyról lesz szó! Milyen ünnepies bevezetés, máskor Dóziának hívta. Mint növendékemet... Most többé nem azt, mert, mert...
Dóziának egy önkéntelen mosoly röpült keresztül ajkán, mi a két hölgyet megdöbbentette. Csak nem akarja állításomat kétségbevonni? kérdé elfojtott dühvel Obrenné, kinek hangja reszketett a fölindulástól. Nem! Hát mit akart jelenteni az a kétértelmű mosoly? Nem vettem észre, hogy mosolyogtam volna, viszonzá sóhajtva Dózia. Nincs is okom rá.
Ez valószínű, mondá gondolkozva Hermance, mert hisz a föld nem nyelhette el, s nem barangolhatott egyedül az utczákon. A véletlen kezére játszott, de ez nagyszerű fölfedezés, Ernesztine. Fiam tudni fogja a bérkocsi számát, mert talán rendesen azzal jár, s attól megtudjuk, hova vitte Dóziát. Dóziának hivják? kérdé a komorna meglepetve.
A Nap Szava
Mások Keresik